Meggyes Miklósné [szerk.]: Szent István városa Esztergom története

Tartalom - IV. Esztergom az Anjou királyok uralkodásától a törökök kiűzéséig (1301-1685)

V. Esztergom a XVIII. században A timpanonban ábrázolt Szent István király Szűz Mária oltalmába ajánlotta Magyarországot, balra Szent Adalbert püspök alakja állt. A kapu szemöldökkövén III. Béla király és Jób érsek térdelő alakjai voltak. A XVIII. század közepén elpusztult díszkaput egykorú festmény, leírás és az eredeti töredékek alapján rekonstruálhatjuk. Amikor 1304-ben Vencel cseh király elfoglalja a várat, feltöri a székesegyházat, a kincstárat és a levéltárat kifosztja. A XIV század elején kezdődik meg az újjáépítés, amelyet csak Telegdy Csanád érsek (1330-49) fejez be. Róla írja a krónika: „... székesegyházának szentélyét alapjaitól kezdve újjáépíttette faragott és csiszolt kövekből, csodás díszű oszlopokkal, erős lábazatokkal és gyönyörűen kiképzett gerendákkal, nagyszerű boltozattal az építőművészet legjobb tudása szerint, s azután üveges ablakokkal és kívül erődítményekkel ellátva befejezte. A templomot aranyozott csóktáblákkal, kelyhekkel, ékszerekkel felszerelte..." A XIV-XV században a templom oldalához mellékkápolnákat építenek. A templom újabb átépítésére Széchy Dénes érsek idejében kerül sor, aki 1453-ban szenteli fel az újjáépített bazilikát a Boldogságos Szűz és Szent Adalbert tiszteletére. Hamarosan Vitéz János érsek (1465-1472) is építkezik a templomon: „... Szent Adalbert székesegyházát, hogy tűz el ne pusztíthassa, mázas cseréppel fedette be, s a tetejét menedékesre rakatta, hogy a hó és eső lefolyjék róla. Mindkét nyelvű könyvekkel igen gazdag könyvtárat is alapított" - írja Bonfini. A templom déli oldalához 1506-1507-ben építteti Bakócz Tamás saját sírkápolnáját (t 1521), amely - átvészelve a török háborúkat - a magyarországi reneszánsz építészet legszebb, épségben megmaradt alkotása. A templom pusztulása 1543-ban kezdődik meg, amikor Szulejmán szultán ostromolja és elfoglalja az esztergomi várat. A török háborúkban elpusztult templom maradványait (miután pontosan felmérték) az új bazilika építése előtt elbontották. A középkori Magyarország Szép-templomának nevezett épületnek néhány XVI-XVIII. századi távlati képét, illetve egyes kőfaragványait és alaprajzát ismerjük csupán. • ÉRSEKI PALOTA Az érsekek Árpád-kori palotája a nyugati várfalak mellett, a királyi palotától északra állott. Pontos helyét és maradványait Zolnay László 1957. évi ásatása tisztázta. Ez egy nyugat-kelet tengelyű, 15x35 m terjedelmű épület volt, melynek nyugati homlokzata a dunai várfalra támaszkodott. Az épületen utoljára 1497-1500 között Bakócz érsek végzett átalakításokat, amikor Beatrix királyné esztergomi tartózkodása idején (1490-1500) ismét érseki lakhellyé alakította. A XVIII. században is átépített épületet • A Szent Adalbert-templom romjai 1821-ben lebontották. a XVIII. század elején. (F.B. Werner rajza) • KÁPTALANHÁZ (monostor - Monasterium Sancti Adalberti) Az esztergomi főkáptalan az érsekség megalapítása (1001) után fokozatosan alakult ki a főszékesegyház papjaiból. Tagjai, a kanonokok (a korai időben bencés szerzetesek) az Árpád-korban még monostori közös életet éltek. A XIII. századtól, amikor a kanonokoknak a váron kívül saját vagy a javadalmukhoz járó házuk is volt, a monostor továbbra is a káptalan központja maradt. Az esztergomi káptalan a középkori Magyarország egyik legjelentősebb hiteles helye volt, amelyről sok száz itt kiállított oklevél tanúskodik. A monostor épületét, amelyet a XVI-XVIII. században hadi célokra használtak, 1822-ben bontották el. 47