Meggyes Miklósné [szerk.]: Szent István városa Esztergom története

Tartalom - III. Esztergom a kezdetektől az Árpád-ház kihalásáig

III. Esztergom a kezdetektol az Árpád-ház kihalásáig ( -1301) A Pannoniába betörő barbár csapatok óriási pusztítást végeztek. Felgyújtották a tábort, lerombolták a falakat. A lassú újjáépítés során egy új épület is készült: téglalap alakú, döngölt földpadlójú, belül két sor pillérrel tagolt. A gabonaraktár (horreum) feltárásakor 5-10 cm vastag gabonaréteget találtak. (Az épület a mai várudvaron állt.) A viszonylagos békeidő után Solva táborát a 270. évi vandál-szarmataszvéb betörés csaknem teljesen elpusztította. A helyőrség a harcokban felmorzsolódott. Az újjáépítés csak később indult meg, és nem terjedt ki az egész táborra. Nagyobb építkezés csak a IV század második felében folyt. A rómaiak a tábort a 430-as években végleg feladták. • Római sír a Bánomi dűlól)en • TELEPÜLÉSEK A táborok mellett kialakult településeket vicusnak hívják. A solvai vicus településnyomai a Várhegy dél-keleti oldalában, a Liszt Ferenc utca és Bajcsy-Zsilinszky utca sarkán álló ház alapozásakor a Főszékesegyházi Könyvtár (Bibliotéka), a múzeumépületek, a Katona István utca 8. számú ház és a Berényi Zsigmond utcai házak kertjeiben kerültek elő. Ezen kívül a Bajcsy-Zsilinszky utca 5., a Széchenyi tér, Arany János utca és a Kossuth utca környékén is ismertek teleprészek. A vicus tehát az egykori Hévíz-tavat körülölelve a Duna-parti részeket foglalta el. A katonaság így jól szemmel tarthatta a lakosságot a Várhegyről. A település földbe ásott házakból és faépületekből állott. Kőből épült házaknak csak a II. század végétől van nyoma. A vicus önkormányzati szervezetét még nem ismerjük. A IV századra a település képe megváltozott. A 270. évi nagy pusztulás a lakosságot is érintette. A népesség kisebb területre szorult. A Kossuth utca-Arany János utcai településrész megszűnt, helyén temető lett. Kőépítkezés nyomára csak a Vízivárosban bukkantak. A Balassa Múzeum pincéjében falmaradványt, a Katona utca 8. számú ház előtt 370 cm mélységben épületrészt tártak fel. 1928-ban a zárda építésekor egy négyszögű épület sarkát találták meg. A IV században az Irinyi utcában is kőépület állhatott. • RÓMAI VILLÁK A római kori települések jellemzője volt a villa. Ez nem egy épületet, hanem egy gazdasági egységet jelentett. Lakóházból, gazdasági épületekből, műhelyekből és földbirtokból állott. (Többnyire kisbirtok a jellemző.) A 25 évi szolgálat után leszerelt katonák (veteránok) általában szolgálati helyük közelében földet kaptak. Ilyen villák voltak Solva határában több helyen is. • TEMETKEZÉS A római kori temetők nagy részét a régészek feltárták. A korai időszak hamvasztásos temetőiből kevés a lelet, mert a tábor és a polgári település temetője teljesen beépített területen fekszik. Az I. századi temető egyikéről a Bajcsy-Zsilinszky utca 5. és 9. számú házak udvarán feltárt hamvasztásos sírok adnak ismeretet. A másik temető sírleleteit csak részben tudták feltárni, mert az Eszperantó utcai gázvezeték fektetésekor szétdúlták. A Bánomi-dűlőben a II. és III. századi hamvasztásos temetőben a tábor katonáit és családtagjaikat temették, de az őslakossághoz tartozók sírjai is megtalálhatók (pl.: Solva sírja). A III. század második felében a halotthamvasztásról áttértek a halott elföldelésére. Csontvázas temető volt a római út két oldalán (Kossuth utca). A Kossuth utcában és az Arany János utcában összesen 66 sírt tártak fel. (Egyszerű, földbe vágott vagy téglából kirakott sírok voltak, a halott mellé helyezett ékszerekkel, használati tárgyakkal, üveg- és cserépedényekkel.) 18