Magyar György: Esztergom testkultúrájának története
9. SPORTÁGI ÉS EGYESÜLETI EREDMÉNYEK (1950-2000)
SPORTÁGI ÉS EGYESÜLET I EREDMÉNYEK az alapítványtevők által felkért négy személy (Dr. Ámon György, Dr. Ember István, Dr. Kiss-Rigó László és Szánthó Barna). További kétéves megyei bajnokságban való szereplés után az 1997/98-as bajnokság megnyerése jelentette azt, hogy öt év után Esztergomnak újra NB-s csapata lett. Az EFC kimagasló teljesítménnyel (109 rúgott és 16 kapott góllal 78 pontot gyűjtve) jutott fel az NB IlI-ba. Az EFC kerete: Pleskó, Czifra, Farkas, Pfeiffer, Szalai, Gálicz, Gömbös, Győri, Hajdú, Kurdi, Mankó, Monsotori, Pásztor, Rigler, Rezsőfi, Veizer, Benke, Bökő, Fekete és Tóth László. Az NB IITas bajnoki mérkőzéseket a volt MIM pályán rendezték, melyet a Strigon Kft. gazdasági társaságtól bérelték. Egyenletes, jó tavaszi teljesítménnyel, a csapat az NB III Duna-csoportjában 1998/1999-es bajnoki évadban a 4. helyen végzett (15 7 8 57:43 52 pont). Az őszi idegenbeli szereplés sok kívánni valót hagyott maga mögött. A labdarúgószakosztály anyagi támogatása az önkormányzat részéről, 8,5 M Ft volt. A csapat gerincét Pásztor, Farkas, Tóth L., Fekete, Bökő, Nagy Gy., Harmat alkotta. Az 1999/2000-es bajnoki évadot azzal a nem titkolt céllal kezdték, hogy az NB III Duna-csoportjában a bajnokságot megnyerjék. Finnek érdekében számos változtatást hoztak létre (átigazolások, erősítések, anyagi támogatások). A sok pozitív érték mellett megfeledkezett a jövő építéséről, nevezetcsen az utánpódás-nevelésről. Elődeink mindig azt vallották „akinek kezében van az ifjúság irányítása, azé a jövő". Hiába van több száz tehetséges „labdarúgó-palánta" ha azok felnőve nem kapnak lehetőséget. Az esztergomi labdarúgásban egyszer sem fordult elő még az, hogy a „királyi város" ifjúsági labdarúgócsapata az NB III Duna-csoportjában sereghajtó. Az EFC vezetősége helyesen döntött 2000 év elején, amikor úgy rendelkezett, hogy az EFC szakmai igazgatójaként Baranya István vegye kézbe az utánpótlás-nevelés irányítását. A szervezeti, személyi változtatás után Pleskó László a felnőtt csapat edzője, az ifjúsági csapatnál Bombitz László, a serdülőknél Winkler János, a kölyökcsapatnál Spóner József lett a felkészítő és irányító szakember. Ezzel a döntéssel talán néhány év után ismét saját nevelésű esztergomi játékosoknak szurkolhat a lelkes szurkolótábor. 9.2. Kosárlabda Az a régi törekvés, hogy Esztergomban a város minőségi sportját egységesen képviselő központi sportegyesület jöjjön létre, többszöri kísérlet és fúzió ellenére sem járt teljes sikerrel, de elmondható, hogy akarva-akaratlanul hozzájárult a labdajátékok, így a kosárlabda rohamos térhódításához. A sokszori névváltozás jelentős hátrányt nem jelentett, mert a kosárlabda ekkor már jól működő szakosztály, amelyet minden sportkör, egyesület szívesen vállalt. Az 1949/50-es bajnokságban a csapat kerületi bajnokságot nyert és bekerült az NB Il-be. 1950-ben jelentősen átalakult a kosárlabdacsapatok összetétele. Fülöp Zoltán, Pálmai Sándor és Mihályffy László a labdarúgást választotta, Pálmai László egyetemi tanulmányait kezdte meg, Murányi Miklós elköltözött Esztergomból, Olaszy András és Simonyi István katonai szolgálatra vonult be. Helyükre igen tehetséges fiatalok kerültek (Bakos Gyula, Kégel Tamás, Dallos Ernő, Tóth Tibor, Dienes Géza, Jillich Kornél, Gáspár Gyula, Joós Lajos, Solti Sándor, Deutsch György). A női csapatból az egyik legtehetségesebb játékos, Karabcsevszky Lídia távozása okozott veszteséget. A vezetés itt is a fiatal, tehetséges játékosok igazolását szorgalmazta. Ennek eredménye Klinda Katalin, Fülöp Márta, Pintér Márta, Tili Magdolna, Tvarosek Ilonka leigazolása. Esztergom város sportszerető közönsége megszerette a kosárlabdázást, a városi bajnoki mérkőzéseken már sokszor szűknek bizonyult az Állami Temesvári Pelbárt (volt Ferences) Gimnázium tornaterme. A szurkolók lelkes biztatása olyan hangulatot varázsolt, hogy ott egyszerűen nem lehetett veszíteni. A város kosárlabdasportjának fejlődését az egyesületi és iskolai sporttevékenységeken keresztül tudjuk nyomon követni. 1950. április 1-től a városi sportegyesület új neve Esztergomi Szakszervezeti Dolgozók Sportegyesülete (ESZDSE). 1953 júliusában megszűnik az Esztergomi Vasas kosárlabda-szakosztálya, s ezzel egyidőben megkezdi működését a volt Vasas játékosokból szervezett Fáklya Sportegyesület férfi kosárlabdacsapata is. A Fáklya majd a jogutód Bástya megszűnése után, 1956 végén újabb szervezkedés történt Esztergomban egy egységes városi sportkör létrehozása érdekében. 26 7 Több tárgyalás után sem sikerült megegyezni az ideiglenes intézőbizottsági tagokkal és az egyesületi vezetőkkel. 26 8 A Fáklya, a jogutód Bástya és a Vörös Meteor egyesületekből csupán a Vörös Meteor maradt, amely 1957-ben a területi bajnokságban szerepelt. Ezt követően Mészáros Ferenc testnevelő tanár javaslatára az Esztergomi Vak Bottyán Sportiskola szervezését indítják el. A hatvanas évek elején a Vörös Meteor, majd 1964-től a város kosárlabda életének a meghatározó, minőséget, színvonalat adó csapata a Gépész Haladás Sportegyesület (GHSE). A kosárlabda szervezése, irányítása, eseményeinek lebonyolítása érdekében, igen sok sportot szerető, hagyományokat ápoló társadalmi aktíva tevékenykedett a szakosztályokban. Többéves eredményes szereplés után a legeredményesebb kosárlabda egyesület, a GHSE a felsőfokú technikum megszűnésével szinte befejezte szereplését. 1976-ban a 9 esztergomi sportegyesület közül NB IITas színvonalon a SZIM Vasasban és a Vörös Meteorban működött a kosárlabda. A nyolcvanas évek elején a városban működő 40 szakosztályból 5 megszűnt, a férfi kosárlabdacsapat is. Az 1986-1990 közötti időszakban a város sportpolitikai koncepciója, főleg a versenysport vonatkozásában már felemás képet mutat. Az elmaradások elsősorban 85
