Magyar György: Esztergom testkultúrájának története

5. TESTNEVELÉS ÉS SPORT A II. VILÁGHÁBORÚT KÖVETŐ ÉVEKBEN (1945-1950)

TESTNEVELÉS ÉS SPORT A II. VILÁGHÁBORÚT KÖVETŐ ÉVEKBEN tak alapítani. Az OSH legfontosabb feladatának a né­pi sportmozgalom fejlesztését tartotta, munkája során az átalakulást vezető MDP politikájára támaszkodott. A sport irányítása 1948-től beépült az állami életbe, fokozatosan létrejöttek az OSH területi szervei, ame­lyeknek egységes feladatot kellett ellátniuk, nevezete­sen a szocialista sport alapjainak lerakását. Az 1948 nyarán megkezdett szervezés egységes, életképes, a város sportéletét megfelelően reprezentá­ló sportegyesület létrehozására sikerrel járt. Az egye­sületi összefogásban erős indítékként és jelentős súllyal szerepelt a labdarúgócsapat régen óhajtott si­kere, hogy ti. felkerült a Nemzeti Bajnokságba. Az EMVSE és az EVSE labdarúgó-szakosztályának vezetősége az 1948. július 8-án megtartott közös tárgyaláson elhatározta, hogy ha megalakul a város vezetősége és az MDP által kezdeményezett egyesü­leti fúzió, akkor az új labdarúgó-szakosztály vezetését Karácsony Istvánra, dr. Brassai Györgyre és Horváth Gyulára bízzák. 16 8 A sporthatóságok engedélye alapján 1948 szeptem­berében rendkívüli közgyűlésen, a polgármester el­nöklete mellett, anyagi indokokra hivatkozva ki­mondták az EMVSE megszűnését és az EVSE-vel történő fúzióját. Az új sportegyesület az Esztergomi Vasutas Sportegyesület (EVSE) néven szerepelt, az újonnan választott vezetőség irányításával. 1 6' A város legnagyobb sportegyesületének vasutas egyesületté alakításában elsősorban anyagi feltételek játszottak szerepet, hiszen a tíz szakosztályt ingyen utaztathat­ták. Dr. Brassai György és társai fáradtságot nem is­merő sportszeretetének, szervező képességének kö­szönhető, hogy az egyesület anyagi helyzetének meg­javítására a kezdeti lépések megtörténtek, azonban sok volt az ideiglenes, és a szükségintézkedés. Az egyesületi tagok a megválasztott új vezetőség személyi összetételétől várták a kiegyensúlyozott, a gazdaságilag gondtalan sportélet biztosítását. A veze­tőségben azonban számosan voltak olyanok, akik csu­pán nevükkel szerepeltek, támogatásuk és tevékenysé­gük látszólagos volt. Ez az egyesület is örökölte az előzőek „külsőségekre" törekvését, amely a díszelnö­kök és a társelnökök megválasztásában is kifejezésre jutott. így került az EVSE díszelnökei közé Gerő Er­nő, Hegyi Gyula, Sebes Gusztáv, a társelnökök közé a főispán, az alispán. Az egyesületnek szoros kapcsolata volt az MDP városi szervezetével. Többen - mint Né­meth Pál, Temesi Károly, Fehér János, Steiner László, dr. Szűcs Károly, dr. Brassai György, Tóth Gyula ­mindkét szervezetben vezetők voltak. A sport terüle­tén reálisan értékelték a helyzetet, tisztában voltak a fő feladatok végrehajtásának szükségességével, és en­nek közös megoldására mozgósítottak. A politikai fordulat a sport területén ugyancsak éreztette hatását, bár még különböző pártérdekek és eltérő eszmeáramlatok érvényesültek. Megmutatko­zott ez a tájékoztató - és propagandatevékenységgel foglalkozó esztergomi Szabadegyetem, 17 0 az MNDSZ-Akadémia 17 1 és az esztergomi Sport Szabad­egyetem 17 2 munkájában is, ahol még 1948 nyarán sem voltak azonosak a szándékok. Az OSH esztergomi Népi Sportbizottság a Sport Szabadegyetem előadásaival az újjáépülő város sport­jának széles alapokra helyezését kívánta elősegíteni. Ebből a munkából, a sportágak népszerűségéből a Szabadságharcos Szövetségnek az év folyamán létre­hozott helyi csoportja is kivette a részét. 17 3 Előbb mo­toros majd kerékpáros-szakosztályt hívott életre, ve­zetősége ezen kívül a városi tömegsportversenyek irá­nyításából is jelentős munkát vállalt: kiírta és lebonyo­lította a Szabadság-kupa városi labdarúgóbajnoksá­got, Esztergom város népi asztalitenisz-bajnokságát. Az MDP az új kenyér augusztus 20-i ünnepsége után, 17 4 továbbá az országos honvéd hét keretében a „Százéves a magyar honvédség" elnevezésű honvéd­napon szervezett sportrendezvényeket. A Szabadságharcos Szövetség sporttevékenysége mellett 1948-ban a szakszervezetek szervező, irányító munkája is megfigyelhető a sport területén. A helyi postások szervezésében megalakult a Magyar Postá­sok Sportegyesületének Esztergomi Turistacsoport­ja, 17 5 majd ezt követően a bányászszakszervezet esz­tergomi csoportjának labdarúgócsapata. A szakszer­vezeti kongresszus tiszteletére rendezett országos szakszervezeti stafétában az esztergomi szakszerveze­ti dolgozók is részt vettek, és Szakszervezeti Sportna­pokat rendeztek Esztergomban. 1 7 Az AERO-EVER Kft-ben 17 7 a vezetés, az 1947-ben újra megindult repülőgépgyártás miatt elsősorban a sportrepülést támogatta, de emellett a gyári munká­sok 30 fős sícsapatának kiadásait is vállalta. A szakszervezeteken belül különböző nézetek csap­tak össze a tömegsport és a minőségi sport támogatá­sa, fejlesztése miatt. Voltak, akik csak a tömegsport­ban, míg mások a minőségi sport fejlesztésében látták az előrehaladást. A megszokások és az eltérő nézetek keveredése sok nehézséget okozott. A Szakszervezeti Tanács igyekezett egységes állásfoglalást kialakítani a dolgozók tömegsportjának fejlesztéséről. Az 1948 őszén tartott Sport Szabadegyetemen Palágyi Nor­bert, a szakszervezeti tanács megyei titkára a tömeg­sport jelentőségét emelte ki „A szakszervezet és sport" című előadásában. 17 8 Komárom-Esztergom megye alispánja körlevélben szólította fel a járási és községi jegyzőket, hogy mivel Esztergom város kivételével a Városi Alkalmazottak Országos Szövetségének (VAOSZ) helyi csoportjai nem működnek, azonnal indítsák meg a szervezést, és úgy munkálkodjanak, hogy egy hónap leforgása alatt minden vármegyei dolgozó (főjegyző, jegyző, iroda­tiszt stb.) aki a vármegyétől illetményt kap a VAOSZ tagja legyen. 17 9 Az esztergomi VAOSZ-csoport nem csupán papíron létezett, hanem a szakszervezeti fel­adat mellett dolgozóinak sportolási lehetőségeit is igyekezett biztosítani. A Szabó István vezette röplab­dacsapat részt vett Esztergom város népi röplabda bajnokságában a Szakszervezeti Tanács, a SZIT, a Bá­nyászok Szakszervezete, az EVSE, a Szabadságharcos Szövetség és a rendőrség csapataival együtt. (Nekik eleinte nem volt sportfelszerelésük, amellyel a többi csapatot az üzemek ellátták.) 1948 őszén a belügyminiszter 645 182/1948. 48

Next

/
Thumbnails
Contents