Magyar György: Esztergom testkultúrájának története
3. SPORTÁGAK ÉS EGYLETEK KIALAKULÁSA ÉS ELTERJEDÉSE ESZTERGOMBAN A DUALIZMUS IDEJÉN (1867-1918)
SPORTÁGAK ÉS EGYLETEK KIALAKULÁSA ÉS ELTERJEDÉSE nek! Hát kérünk olyan intézkedést, hogy legalább ilyenkor szüneteljen a lapdaágyúzás." 8 1 A sportkedvelő ifjak és urak körében 1901 tavaszán mozgalom indult meg futballpálya létrehozására. Az 1904/5-ös tanévben Esztergomban is megoldódott a játékdélutánok ügye, mivel az iskolafenntartó város átengedte a vásártér egy részét a játékdélutánok megrendezésérc. A játékdélutánokra különböző csapatok alakultak, melyek élére önként jelentkező vezetők álltak, és a különböző csapatjátékok közül leginkább a „football-partit" játszották. Az első hivatalos mérkőzésre Esztergomban 1904. április 24-én került sor, amikor a két helybeli csapat, a főgimnázium és a tanítóképző csapata a Borjúmezőn mérte össze erejét. A küzdelemből a tanítóképző került ki győztesen 3:0 arányban. A Borjúmező tágas, de közel sem pormentes területén nap mint nap pattogott a labda. A diákok „megátalkodva" űzték a labdarúgást, a csapatok játéka, szervezettsége egyre nőtt. A Borjúmező a futballmérkőzések divatos helye lett. A mérkőzésekről tudósítások jelentek meg a litografált diáklapokban. A XX. század első évtizedében a labdarúgás versenyszerű foglalkoztatását az Esztergomban meglévő és működő egyesületek: Tornaegylet, Lövészegylet, Hajósegylet, Esztergom-vidéki Kerékpáros Egyesület közül egyik sem vállalta, nem fogadta be. Az egyleti labdarúgó élet csak az 1913-ban megalakult Testgyakorlók körének tevékenységével kezdődött. Ez az egyesület a labdarúgókat is szárnyai alá vette. Az Esztergomi Testgyakorlók Köre (ETK) célja a testgyakorlás minden ágának művelése és terjesztése, a bajtársi összetartás ápolása és a társadalmi érintkezés előmozdítása volt. Az alakuló közgyűlésen elsősorban egy labdarúgással és atlétikával foglalkozó sportegyesület megalakításáról döntöttek. 8 2 Az első nyilvános mérkőzésre 1913. augusztus 3-án került sor, s ezzel kezdetét vette a különböző mérkőzések szervezése és bonyolítása. A Tornaegylet mellett jelentős szerepet játszott a századforduló első éveiben megalakult Esztergomi Hajósegylet. Az Esztergom mellett folyó Duna mellékágával nagyszerű lehetőséget kínált a vízisportok űzésére. Hosszú időn át a Duna biztos megélhetési lehetőséget nyújtott a partjain élők számára. A halászathoz bárkákra, ladikokra volt szükség. A halászok alkalmanként, ünnepek során ladik- és tutaj versenyeket rendeztek. A diák-majálisokon a Kovács-pataki kirándulások alkalmával „csolnak"-versenyeket rendeztek. 1888. júniusában iparosokból és kereskedő ifjakból csónakázó társaság alakult. 1899 szeptemberében a keszthelyi regatta vállalat tulajdonosa azzal a szándékkal kereste fel a tornaegyletet, hogy kellő számú érdeklődő esetén egész csónakparkot biztosítana a város és az egylet fiataljai számára. Néhány éves vajúdás és útkeresés után az esztergomi csónakázók 1907. április 7-én a kaszinóban megalakították az Esztergomi Hajósegyletet. Az egyletet 23 lelkes, evezést szerető sportember hozta létre. 83 Határozatukban az állt, hogy a „rég érzett sportigényeknek engedve összetársul, hogy különösen az evezés, vitorlázás és úszás gyakorlására egyesületet létesítsen." Az alapító tagok az egylet megalakulása előtt a Győri Csónakázó Egylet szabályait tanulmányozták, és azokból kiindulva alkották meg a saját alap-, házi és működési szabályaikat. Az Esztergomi Hajós Egylet (EHE) alapszabályai 72189/1907 belügyminiszteri számon kormányhatósági jóváhagyást nyertek. Az egyletbe belépő tagok 25 korona belépési díjat és aszerint, hogy rendes, rendkívüli vagy pártoló tagként kívántak szerepelni, 80, 50 vagy 42 korona tagdíjat fizettek. A gyűléseket a kaszinóban tartották, és minden hó első szerdáján a Fürdő vendéglőjében társas összejövetelt rendeztek. 1907-ben az egyleti tevékenységgel megindult az evezés, az úszás és a vitorlázás térhódítása Esztergomban. Az erdei népünnepélyek, diák majálisok révén kedveltté váltak a kirándulások, az erdei túrázások. A turizmussal mint sportággal Esztergomban kezdedeges formában az 1890-es esztendeiktől találkozunk. 1891-ben az Esztergom és Vidéke című lapban a turistaságról írt cikket Dr. Téry Ödön. 8 4 A cikk méltatta a turizmus jelentőségét és felhívást intézett a város lakóihoz egy turistaosztály felállítására, amely a Pilisosztály megnevezést viselné. Elképzelése szerint a Pilis-osztály hatásköre kiterjedt volna a várost koszorúzó hegyekre: a Vaskapura, a két Strázsa-hegyre és környékére egészen Kövesdig. 1891 augusztusában néhány lelkes kiránduló azt indítványozza, hogy a már több éve működő „Sétahelyszépítő Egyesület" alakuljon át a Magyarországi Kárpát Egyesület Pilis Osztályává, mivel alapszabályai szerint is hivatott nagyobb feladatot magára vállalni. A „Sétahelyszépítő Egyesület" alapszabályzatának második pontja szerint ugyanis az egyesület célja Esztergom és környéke séta- és kiránduló helyeinek szépítése. A felhívások, indítványozások ellenére nem alakult turistaegyesület, és a Sétahelyszépítő egyesület sem vállalta az átalakulást. Az elindított mozgalom mégsem volt haszontalan, mert a működő Tornaegyesület tagjai a Propellertársulattal szövetkezve gyakran szerveztek kirándulásokat a Kovács-patak völgyébe, Dömösre, Dobogókőre, Királykútra és a környező vidékre. Egylet megalakítására újabb kezdeményezést 1899ben az Országos Kárpát Egyesület indított Esztergomban. A kezdeményezők azt szerették volna, ha az országos egyesület esztergomi fiókja létrejön. Fővédnöknek az akkori hercegprímást kérték fel. A megbeszéléseket a Magyar Király szállodában tartották. A kísérletezések nem váltak valóra. A XX. század első éveiben a tehetősebb esztergomi polgárok, akik a tisztviselőgárdából, kereskedőkből, iparosokból kerültek ki úgy döntöttek, hogy az egészséget, ügyességet, kedélyességét, vidámságot fejlesztő turizmust felkarolják. Kialakult egy asztaltársaság, 85 melynek tagjai hazánk és a külföld tájszépségeinek megtekintését tűzték ki feladatul. 1903-ban beléptek az MTE budapesti osztályába. A Magyar Turista Egyesület (továbbiakban MTE) 1889-ben alakult meg. Társegyesülete volt a Magyar Kárpát Egyesület, melynek számos helyi és vidéki osztálya működött. 1911-ben Esztergomban az önállósulás feltételei lét30