Magyar György: Esztergom testkultúrájának története

9. SPORTÁGI ÉS EGYESÜLETI EREDMÉNYEK (1950-2000)

SPORTÁGI ÉS EGYESÜLET I EREDMÉNYEK 9.7. Sportlövészet 1948 ban az Országos Sporthivatal (OSH) esztergomi Népi Sportbizottsága erőteljesen szorgalmazta a város sportéletének minél szélesebb alapokra való helyezését. Ebből a munkából, valamint a sportágak népszerűsítéséből az év folyamán alakult Szabadságharcos Szövetség helyi csoportja is kivette részét. A motoros, kerékpáros és tömegsport szakosztály után a legrégebbi esztergomi sportágat, a sportlövészetet (1865) is újraélesztette 1949. május 23-án létrehozott céllövő szakosztályában. A szakosztály megalakulása után - a sportág népszerűsítése végett, a Basa utcai Szent István lőtéren nagyszabású lövészversenyt rendezett a londoni olimpián járt lövészek és a helybeli öreg lövészek között. 1949-től újból megkezdődött az esztergomi lövészsport alapjainak gondos lerakása. Megkülönböztetett figyelemmel foglalkoztak a gyermekek felkészítésével. Két feladat megvalósítását tartották fontosnak: a céllövősport népszerűsítését, tömegsporttá fejlesztését és a minőségi sportlövészet számára megnyerni a kiváló adottságú versenyzőket. A velük végzett munka alapján minél jobb eredmények elérését remélték. 1954-ben a céllövőszakosztályból Lövészklubot alakítanak és felveszik a Zalka Máté Iüvészklub nevet. A szervezők között szerepelt Daróczy Lajos, Csififáry Rezső, Fülöp József, Kuti Béla, Kuti Gábor, Kuti Gusztáv, Henyei János, Gupka Károly. Az 1956-ban megrendezett megyei felnőtt kispuska bajnokságon az 1—4. helyezettek esztergomi lövészek lettek: Henyei János, Kuti Gábor, Kuti Béla és Csiffáry Rezső. Az egyéni helyezések érmei mellett a megyei csapatverseny díja is Esztergomba került. A területi bajnokságon folytatódott a siker, ahol Székesfehérvár lövész csapatait is megelőzték. Az 1956-os események után országos szinten megalakították a Magyar Honvédelmi Sportszövetséget. Az MHS a Szabadságharcos Szövetség és a MüHOSZ tevékenységét folytatva arra törekedett, hogy a sportlövészek tömegeket foglalkoztató szervezetté váljon. Először a sportágat tömegesíteni igyekezett, majd megszervezte a már kifejezetten sportjellegű tevékenységet folytató sportlövész csapatokat és lövészklubokat. 1960-ban megjelent az MHS Országos Elnökség határozata, amely a lövészsportot alapvető sportágként jelölte meg és hangsúlyozta, hogy bár a tömegverseny a mozgalom egyik legfontosabb formája, de a tömegek mellett a minőségi színvonal emelése végett elengedhetetlennek tartja a rendszeres edzés lehetőségének megteremtését. Esztergomban Csiffáry Rezső társadalmi klubvezető volt, a „mindenes" intéző, vezető, edző. Munkájában először Bérezi Sándor, majd 1962-től Könözsy Endre társadalmi klubtitkárként segítette. 1961-ben már az esztergomi lövészeknek újból válogatott versenyzőjük lett Henyei János személyében. A megye és város vezetőinek támogatása mellett a klub tagjainak önfeláldozó társadalmi tevékenysége révén 1962. május 1-én felavatták a mintegy 450.000 Ft költséggel megépült 16 lőállásos, korszerűnek mondható lőteret. Az esztergomi MHS Lövészklub aktívan bekapcsolódott a Magyar Sportlövő-szövetség egymásra épülő bajnoki rendszerű versenyeibe a II. osztályú csapatbajnokságokon a Béke Kupa bajnoki fordulóiban. Anyagi lehetőségeikhez mérten megragadtak minden versenyzési lehetőséget. Számos nyílt, meghívásos és emlékversenyen szerepeltek. A téli időszakban alapos elméleti képzést szerveztek. Az egyes előadások megtartására a lövészsport elismert szakembereit kérték fel. A szakszövetség minden év végén minősítette a klub versenyzőit a versenyeken elért eredmények alapján. Ezt a versenyzők minősítési könyvébe is bejegyezték. Az előző évi osztályba való sportolást csak akkor tarthatta meg a versenyző, ha eredményét a tárgy évben újból elérte vagy túlszárnyalta. A bajnoki rendszer mellett jelentős versenyzési lehetőséget biztosítottak a Béke Kupa fordulói, ahol a sportlövészet szabályai szerint bonyolították le a versenyeket. Egy klubból, egy osztályon belül csak egy csapat vehetett részt. A szabály szerint egy versenyző egy fordulón belül csak egy versenyszámban indulhatott. Kivételt ez alól csupán a sportpisztolyos versenyzők élvezhettek, akik elindulhattak mindegyik pisztolyversenyszámban. 1967-től az MHS helyébe a Magyar Honvédelmi Szövetség, mint társadalmi alapon álló szervezet lépett, vállalván a párt-, az állami és a tömegszervekkel összhangban az ifjúság hazafias és honvédelmi nevelését. Az MHSZ a klubok, a szakosztályok és szakkörök működéséhez bázisokat, sportlétesítményeket hozott létre. Gondoskodott arról is, hogy a szervezeten belül a sportág műveléséhez, tanításához szükséges feltételek rendelkezésre álljanak (fegyverek, lőterek, edzők stb.). 1968-ban Esztergomban ismét kedvezően alakult a lövészélet. Visszatért a lövészek körébe Tölgyessi Sándor, aki a versenyzés mellett lelkesedéssel adta át fiatal versenyzőtársainak több évtizedes tapasztalatait. A klub vezetősége 1971-től Erős Istvánnal és 1973-tól Kovács Lászlóval kötött szerződést a lövészedzői tevékenységek ellátására (fizetett alkalmazottként). A klub szakmai irányítására 1973-tól főállású vezetőedzőként Csififáry Rezsőt nevezték ki. Az egyre erőteljesebbé váló szakmai színvonal emelkedését alaposan visszavetette a lőtér lebontása. A városrendezési okokból 1977-ben lebontásra került lőtér miatt a klub tagjai - kényszerből - a légfegyverek használatára tértek át. Az edzéseket igen mostoha körülmények között tartották az MHSZ Kossuth Lajos utcai bázis padlásán, 1981 ig. Majd a bázis udvarán felállított faházban folytatták edzéseiket, felkészüléseiket és versenyeiket. 1984-ben Esztergomtáborban átadásra került egy modern, 20 lőállásos lőtér. Ezzel a közel 7 évig tartó, pangó puskás- és pisztolyos edzések és felkészülések időszaka lezárult, s megoldódtak az edzésekre történő utazások (Tatabányára, Dorogra, Budapestre stb.) problémái is. 124