Magyar György: Esztergom testkultúrájának története

9. SPORTÁGI ÉS EGYESÜLETI EREDMÉNYEK (1950-2000)

SPORTÁGI ÉS EGYESÜLET I EREDMÉNYEK tergomi rögbisnek, és így létrejött a kapcsolat. A németek vonattal érkeztek és a dömösi Labor MIM üdülőben kaptak szállást. Nagyon mozgalmas napok következtek. Az első nap az esztergomiak egyhetes rögbitornát rendeztek tiszteletükre, ahol a hazaiak ismét a 2. helyen végeztek A következő nap 200 néző előtt megütköztek a németek a magyarokkal és kemény küzdelemben a vendégek 5 ponttal győzedelmeskedtek. A harmadik napon azután a dorogi futballpályán, nagyszabású reklámhadjáratot követően, a rögbisport népszerűsítése érdekében mérkőzött meg a Falkensee és az Esztergom (néhány kecskeméti és budapesti vendégjátékossal megerősítve). Összesen 1 néző volt kíváncsi az összecsapásra és mikor a fiúk megkérdezték tőle: Ön hogyhogy eljött? - azt válaszolta: Én vagyok a szotyiárus és azt mondták nekem, hogy rengeteg ember lesz itt (sajnos aznap vásár volt Dorogon). A '86-os bajnokságban azután ismét a 3. helyet szerezte meg a bajnokságban az Esztergom (erről a mai napig oklevél tanúskodik a klub falán). 1986 őszén újabb nemzetközi mérkőzés vívtak a fiúk, a Vienna Cetics II. csapata ellen. A masszív és tapasztalt angol, skót játékosok mellett azért néhány osztrák is helyet kapott a vendégeknél, akik biztosan győzedelmeskedtek. Az év játékosa a szilaj tekintetű, ellentmondást nem ismerő sarkazó, Baán Jenő lett. 1987 tavaszán Neuzer András leszerelt és ismét ő vezette az edzéseket. Ebben az évben egymást követték a legendás rögbis események, ismét megpezsdült a rögbis élet a klubban. Május l-jén, az immár hagyományos rögbitornán még a félelmetes BEAC-ot is legyőzték a fiúk. Ezután következett az első külföldi túra, vonattal. Berlinbe indultak a rögbisek 22 fős csapattal. Vendégeket is vittek, 6 BEAC-os rögbist. Az esztergomiak a 3. helyet szerezték meg a nemzetközi tornán. Ujabb toborzómunka eredményeképpen sok rögbis kezdett edzeni a csapatban. Olyan meghatározó játékosok jöttek ekkor, mint Nóvák Péter, Baán Endre, Bognár Krisztián, Kiss Zoltán, Bende József, Bátkai Gyula, Zábrádi és Heckel Zoltán. Augusztus elején az NB I-be felkerülő, lelkes és egyre komolyabb Fehérvár minden eddiginél színvonalasabb edzőtábort szervezett Velencén, ahol több mint 80 rögbis vett részt, közte 16 esztergomi rögbis is. Az edzőtábort Helmut Schmidt (nem a kancellár!), a német mesteredző vezette, aki nagyon komoly szakmai segítséget nyújtott és munkája nagy hatással volt a hazai rögbi fejlődésére. A tábor után rögbitornát rendeztek, amelyen a teljes hazai élmezőny felsorakozott (Liget, BEAC, Érd, Fehérvár, Esztergom) és végül a csapat a 2. helyet szerezte meg. Az esztergomiak a következő játékosokkal neveztek a tornára: 1. Villand József, 2. Baán Jenő, 3. Puksa Gábor, 4. Fülöp József, 5. Kürti Zsolt, 6. Schubert Attila, 7. Palóczi László, 8. Molnár János, 9. Jó-Dobronya Péter, 10. Jánosi Zoltán, 11. Neuzer András, 12. Jónai László, 13. Magyarovics Gyula, 14. Kozák László, 15. Zsidi Péter, 16. Zóna István, 17. Tóth Tamás, 18. Józsa Sándor, 19. Siroki András és 20. Pollák Roland. Két héttel később a harmadik augusztus 20-i nemzetközi rögbi tornán, Érden erős mezőnyben olasz, cseh, lengyel ellenfelek között az esztergomiak is elindultak. Az Esztergom így meg tudott mérkőzni az első igazán magas színvonalú rögbit bemutató nyugati rögbicsapattal, az olasz Bellunoval, de hát az eredmény nem lehetett kétséges. Végül dicsőséget szerezve a klubnak, a 4. helyet sikerült elérni. 1987 szeptemberében az első Mecsek Kupán hét fős tornán megszerezte a klub története során először az első helyet. A sikerekben óriási szerepet vállalt a csendes, szerény de kiváló tudású Jónai László, aki az év játékosa lett. 1988 tavaszán újabb toborzás hatására kezdett rögbizni Hock István, Király Csaba (Kiru), a német származású Thomas Tóth és Péntek Tamás. 1988-ban immáron másodszor vendégségbe jött a német Falkensee. Május végén ismét színvonalas rögbitornát rendeztek a tiszteletükre, amelyre meghívást kapott a Liget és a BEAC is. A nyári edzőtáborra a Pécs melletti Orfun került sor, de sajnos mindössze 5 fővel. 1988 őszén megcsappant a csapat létszáma, sokan leérettségiztek, befejezték iskoláikat, elköltöztek a városból vagy munkába álltak, mások kötelező katonai szolgálatra vonultak, így nehéz idő következtek az esztergomi rögbisport történetében, nem sok jóval kecsegtetett a bajnoki szereplés Sorsforduló időszak (1989-1993) 1989. március elején az akkori legerősebb csapat, a csupa fekete mezben játszó Liget SE nagy pontkülönbséggel győzte le a tartalékos Esztergomot. Március végén jött le az első edzésre Stiglmayer Gábor, Balogh Csaba és Borsicki Imre (Abrosz). A bajnokság utolsó, sorsdöntő mérkőzését Esztergomban Érd ellen vívta a csapat, azonban mindössze 11 fő jelent meg a kezdőrúgásra. Még így is, oroszlánként küzdve, mindössze egy céllal maradt alul a hazai gárda, ez azonban azt jelentette, hogy kiesett az I. osztályból és a II. osztályban kellett folytatnia az ősz folyamán. Nyáron, mivel sok esztergomi rögbis Tatán teljesített katonai szolgálatot, ezért létrejött a tatai laktanyában a laktanya válogatottja és az esztergomi csapat között egy jó hangulatú bemutató mérkőzés. A Pogrányi István vezette laktanyacsapat szoros küzdelemben maradt alul. Az edzőtábort Velencén tartották. 1989 őszére sikerült összeszednie magát a csapatnak és az első mérkőzésen több mint 100 pontot ért el, hazai pályán a KÖFÉM ellen. Ezen a mérkőzésen játszott először Mali Zoltán. A csapat meghívást kapott a berliniektől és ezért ismét vonattal elindult a második külföldi turnéjára. Az élménydús utazáson az esztergomiak mellett hat BEAC-os is részt vett. Megérkezéskor egy berlini kis kocsmában vastaps fogadta a magyarokat, tisztelet és köszönetnyilvánításképpen, ugyanis ekkor engedte ki a magyar kormány a kelet-német állampolgárokat Ausztriába. Az ősz folyamán a csapat megmérkőzött a Pécsi Termeszekkel is. Az ősz folyamán találkozott először a nemrégiben alakult százhalombattai csapattal Esztergom. 102