Magyar György: Az esztergomi tanítóképzés testnevelői

Tartalom - Az Esztergom-vízivárosi Érseki Nőnevelő és Tanítónőképző Intézet rövid története (1922-1949)

1944 őszén a háborús események miatt felfüggesztették a tanítást, amely csak a következő év április 9-én kezdődött újra. Az intézet épülete súlyosan megrongálódott, a helyreállítás évekig elhúzódott. A háború után szakképzett oktató hiányában más szakos (Ferenczi M. Adalberta földrajzkémia szakos) tartotta a testnevelési órákat. 1946 őszén Szabados Jolán, volt intézeti diák személyében már okleveles középiskolai testnevelő tanár vette át a testnevelés és sport irányítását. Az új tanerő tevékenysége nyomán megpezsdült a sportélet, újabb sportágakkal (kosárlabda, síelés, turisztika, ritmikus gimnasztika, tánc stb.) ismerkedtek meg a diákok. A sportkör tagjai szabadművelődési előadásokon szerepeltek a környék falvaiban. Műsorszámaik között medicinlabda-, buzogánygyakorlatok, valamint népi táncok szerepeltek. A növendékeknek a tanítási órán és azon kívül folytatott tevékenységét egyaránt a hivatásra nevelés szolgálatába állították. A feladatok végrehajtását szigorú fegyelem mellett vélték megvalósíthatónak, melyek külső megnyilvánulási formáját is fontosnak tartották. Bevezették a diákok számára az egyenruhát, melyet az ünnepek és nyilvános megjelenésük alkalmával viseltek. Szigorúan megkövetelték az iskolai törvények, a vallás által előírt magatartást. Az országgyűlés 1948. június 16-án elfogadta az államosításra vonatkozó XXXIII. törvényt. A törvény végrehajtása során a felekezeti (egyházi) iskolák nevelőinek, így a tanítónőképző nevelőinek 1948. július 10-ig kellett nyilatkozniuk, hogy elfogadják-e az állami alkalmazást. A tanári testületből csak Szabados Jolán testnevelő és Kocsis Lajosné óraadó helyettes tanár maradt az intézetnél. A tankerületi főigazgató Rosta József tanítóképző intézeti tanárt ideiglenes jelleggel megbízta a fiú- és a leányképző vezetési teendőinek ellátásával. A két intézet megtartotta önállóságát, sőt megmaradt eredeti épületében is. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1280//sz/12/1949. sz. rendelete alapján a líceumokat 1949-től öt évfolyamos pedagógiai gimnáziumokká szervezték át, melynek növendékei a negyedik év után érettségi vizsgát tettek, és egyéves gyakorlat után tanítói képesítést szereztek. Ennek megfelelően az esztergomi Állami Leánylíceum és Tanítónőképző Intézetet tanítónői tagozatú, a Líceum és Tanítóképző Intézetet pedig tanítói (fiú) tagozatú, pedagógiai gimnáziummá szervezték át. Az államosítást követő 1948/49-es tanévben a szerzetes tanárokat világiak váltották fel. 1949. július 15-én az intézmények közös igazgatója levelet írt a vallás és közoktatásügyi miniszternek, melyben több okra hivatkozva (romos épület, helyiséghiány, tornatermi, könyvtári problémák stb.) a két intézmény egy 64