Magyar György: Az esztergomi evezés története 1979

- 3 - ! I. ivz evezés kialakulása és fejlődése Esztergomban az első vi 1 á.^h áboru be fe .1 e z 6 g s 1 -. Az ősi Esztergom mellett fol.vó Duna mellékágaival mindenkor nagvazerü lehetőséget kinált a vizisportok üzésére. Oseink a szabad levegőn való úszásnak, fürdésnek turáni szokását magukkal hozták a Duna-Tisza Közébe is, ami szinte hozzátartozott mindennapi életrendjükhöz. A magyar ember az Árpádok idejében vagy a szabadban, vagy azokban az épületekben, medencékben úszott, fürdött, melyeket egyes szerzetesrendek tisztasági és egészségügyi célokra rendeztek be. Már Oláh Miklós esztergomi érsek is megemlékezik a szabadban való úszásról és fürdőzésről. Az Esztergom és vidéke c. újság 19ol. évi 59-es száma beszámol arról, hogy nagyon sok gyerek fürdik a Kis-Dunában, de nem a hatóság által engedélyezett, bekeritett helyen, hanem a plébánia templomtértől kezdve az Eggenhoffer fatelepig terjedő Kis-Duna szakaszon. A fürdőző gyerekek, csizmadia inasok és legények főleg Tiefenthal fakareskedő telephelye előtt gyűltek össze, meztelenségükkel és lármájukkal gyakran magukra haragították a környék lakóit. Hosszú időn keresztül a Duna vize biztos- megélhetési lehetőséget nyújtott a partjain élők számára. A halászathoz bárkákra, ladikokra volt szükség. A halászok egyes alkalmanként, ünnepek során ladik- és tutajversenyeket rendeztek.