Lepold Antal [et al.]: Esztergomi útikönyv

Tartalom - Esztergom története rövid összefoglalásban

4 bronztárgyai a neolithikumi (Kr. e. 6000—3000) és a bronzkorból (Kr. e. 2500—800) is bizonyítanak. A rómaiak uralma alatt a Duna jobbpartját őrhelyekkel erősítették meg a Dunántúl (Pannónia) védelmére a Duna balpartján élő különböző néptörzsek ellen. Az itt épült őrhely (castrum) Salva Mansio (Biztos tartózkodás), a délibb fekvésű Aquincum mellett fontos szerepet töltölt be. Ennek tulajdonítható, hogy itt megfordult Hadrián császár 121. év körül, Septimius Severus császár pedig 193. év körül megerősítette a várost, ahol azelőtt mint FelsőPannonia helytartója tartózkodott. Később a IV. század közepe felé Valentinianus császár újabb bástyákat és falakat emeltetett Salva castrum védelmére. A rómaiak települése a Víziváros helyén vagy a Szigeten állott, a hegyen pedig megfigyelőhely volt hatalmas toronnyal. A római idők építkezéseiről tanúskodnak a vidéken is feltért romok, erődítmények alapfalai, sírmaradványok, útjelző- és kilométerkövek, pénzek, amelyek összegyűjtve a Keresztény Múzeumban láthatók. Ezekből megállapítható, hogy a római kultura a IV. század vége felé áldozott le ezen a vidéken. A népvándorlás koréban különböző népek követték egymást ezen a .vidéken. Az V. században néhány évtizedig a húnok tartózkodtak itt, majd utánuk a gótok százéves uralma következett, akiket az avarok és a szlávok követtek. A frankok fejedelme, Nagy Károly elfoglalta Felső-Pannoniát és a római Salva castrum lett a frank birodalom keleti vára : Ostei-ringun, melyből a latin Strigonium, a szláv Ostrichom, a magyar Esztergom származott. Egy másik magyarázat szerint az Ister (Duna) és-a Granum (Garam) szavakból lett az Istrogranum.