Lepold Antal [et al.]: Esztergomi útikönyv

Tartalom - Esztergom templomai és vallásos műemlékei

80 kanonokját, mint a társaskáptalan tagját, Deodatot 1230-ból ismerjük. A prépostság a Szent Györgyről nevezett hegyen állt, amelyet később a bazilikai építkezések során lehordtak és a várral összekapcsoltak. Állítólag a mostani középső kettős kanonoki ház helyén állt ez a prépostság. A XIV. század elején dúló belső háborúk a prépostságot tönkretették, a káptalanból is csak maga a prépost maradt meg. Telegdy Csanád érsek (1330—1349.) a prépostságot mintegy újból megalakítja, a templomot helyreállíttatja, a második alapítólevelet II. Lajos király 1521-ben megerősíti. A prépostság a török hódoltság alatt teljesen elpusztult, visszaállítására az első kísérletet Sóvári Kellio Miklós teszi meg, aki 1730-tól esztergomi kanonok, 1731-től szentgyörgymezői prépost. Ekkor megkezdi a szentgyörgymezői templom építését, amint ezt bizonyítják az 1732-iki vízivárosi egyházlátogatás és Kelemen pápa által 1734-ben Rómában kiadott oklevél, amelyben Kellio Miklósnak, mint a felállítandó társaskáptalan prépostjának és utódainak a püspöki jelvények viselését megengedi. Az új templom nem a régi prépostság helyén, amelynek egyébként semmi nyomát nem találjuk, hanem a régitől északnyugatra épült; Kellio halála miatt az épités megakadt és csak 1757-ben fejezi be gróf Csáky Miklós hercegprímás, aki mellett Richwaldszky György kanonok, szentgyörgymezői prépost is nagy összegeket áldozott. Ugyanígy gyarapította Draveczky Ferenc prépost is a templom berendezését, aki a Batthyány prímás által 1796-ban vett házat a mostani plébánia épületévé alakította át. A templom 1800-ban,/a primási szék üresedése idején lett plébániatemplommá.