Lepold Antal [et al.]: Esztergomi útikönyv

Tartalom - A magyar Vatikán

69 veztek, melyet elsőnek Ungerhoffer József viselt. Károly Ambrus főherceg érsek (1808—1809.) pozsonyi palotájában a könyvtárt újból felállíttatta és lajstromoztatta. Ekkor különítették el a könyvtártól a primási levéltárat. A franciák elől a könyvtár egyrészét Budára vitték, a többit azonban a franciák erősen megdézsmálták. 1821-ben a pozsonyi könyvtárt Esztergomba hozták át és itt egyesitették a Nagyszombatból szintén idehozott húszezer kötetes könyvtárral és először a vízivárosi ferencrendiek volt templomában, a mai vízivárosi zárdatemplomban helyezték el. Kopácsy József hercegprímás (1838—1847.) kezdeményezésére épült fel a Bibliotheka palotája, amely 1853ban készült el. 1855-ben az egyesitett könyvtár közel 55 ezer kötet nyomtatványból és 1391 kéziratból állott. 1860. óta minden főegyházmegyei pap tartozik nyomtatásban megjelent művéből egy példányt beküldeni. A könyvtár jelen állománya 120 ezer kötet, ezek között 738 ősnyomtatvány, igen sok kézirat. Különleges érdekességei a középkori kéziratok, a Jordánszki-kódex, a nagyszombati kódex, a XV. századbeli Biblia pauperum, a Bakócz-féle graduale és több más hangjegyes könyv miniaturákkal, egy Korvin-kódex, Bél Mátyás-, Palkovics * György-, Bärnkopf Ignác féle kéziratok, a Batthyány Józsefés Kopácsy József féle kéziratgyüjtemények. Katalógusa 1874-ben is készült Feichtinger János címzetes kanonok buzgólkodáséból. 1895-ben készült az egyetemes cédulakatalógusa, 1898-ban az egész könyvtár kényelmesebb kezelés és helynyerés céljából új rendezésnek lett alávetve, de ez a rendezés és katalogizálás ma is folyik nagy buzgósággal az elsősorban történelmi, kivélt egyháztörténelmi jellegű könyvtárban.