Lepold Antal [et al.]: Esztergomi útikönyv

Tartalom - A magyar Vatikán

64 továbbá Némethy Lajos vízivárosi plébános föltárásaiból a Johannita lovagok Szent Királyról elnevezett kolostora helyén, amely gyüjteménvt Knauz Nándor prel.-kanonok adományai is gyarapították. Az első gyűjtemény a Bibliotheka egy pincehelyiségében volt elhelyezve, de innen 1913-ban a Német-utcai (a mai Szent Imre utca) Einczinger-házba vándorolt, ahonnan 1923-ban a Széchenyi-téri Kollár-ház emeletére került. A múzeum vezetése ekkor új kezekbe került és 1926-ban az Obermayer-ház (a mai polgármesteri lakás) emeleti öt szobájába költözött, gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter utasítására, aki anyagilag is támogatta a múzeumot. Itt sem maradhatott sokéig a gyűjtemény, mert a város a házat polgármesteri lakás céljaira igényelte és igy 1933. tavaszán a múzeum ismét új helyiségbe költözködött: a Bibliotheka emeleti nagytermébe, amelyet dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás a főkáptalannal egyetértve a múzeum céljaira átengedett. Ugyanekkor tárgyalások indultak meg, hogy a múzeum anyagát felajánlják a bíboros hercegprímásnak és igy a Keresztény Múzeum régészeti anyagának egyesítésével biztosítást nyer a múzeum elhelyezése és fennmaradása. A Társulat 1934. december 27-én tartott közgyűlésén hivatalosan is lemondott a tulajdonjogról és igy a két régészeti gyűjtemény az éremtárral együtt a Bibliotheka emeleti nagytermében a Keresztény Múzeum tulajdona. A múzeum anyaga ekkor tetemesen bővült Brenner Ferenc gyűjteményének megvásárlásával, valamint az. esztergomvidéki, mint az únyi, süttői, lábatlani, pilisszentléleki és diósvölgyi ásatásokból. A régészeti gyűjtemény 32 m hosszú és 10 m széles, nagy teremben korok szerint van elhelyezve a négy sor-