Lepold Antal [et al.]: Esztergomi útikönyv

Tartalom - A magyar Sion hegyén

16 művészek végezték. Ez a kisebb terjedelmű, kereszthajós és egytornyú templom a mai főszékesegyház helyén állott, magas tornyán a szent korona és felette az aranyozott apostoli kettőskereszt fénylett. Homlokzatán a magyar címer és az osztrák kétfejű sas volt kőbe faragva, tornya mellett kétoldalt Szent István és Szent László kőszobrai álltak, amelyek ma a főszékesegyház előtti tér két oldaláról levezető lépcsők fölött állnak. E szobrok készítője Hebenstreit József szobrász, a XVIII. század derekán Pesten működött. A templomot 1814-ben restaurálták és alaposan átépítették, de később Rudnay Sándor hercegprímás (1819—1831.) lebontatta, hogy helyet csináljon a mai fenséges bazilikának. A templom oltárképeit a Szent Anna templomba vitték, ahonnan ismét visszakerültek a bazilikába és ezek a homlokzatszobrokkal együtt a Mária Terézia féle templom fennmaradt emlékei. A Szent Tamás kálvária alakjai szintén a Szent Adalbert székesegyház romjai közül kerültek elő, amelyeket 1822-ben vittek el a várból és a következő évben kerültek mostani helyükre. Készítőjük Adami Károly comói származású szobrász, az 1770—80-as években Süttőn élt. A főszékesegyház építése. Amikor Rudnay Sándor (1819—1831.) az érseki széket elfoglalta, élete feladaténak tekintette, hogy érseki székét és a főkáptalant visszahelyezze Esztergomba s a főszékesegyházat felépítse. Érseki beiktatása után rögtön hozzáfogott terveinek megvalósításéhoz, a Mária Terézia féle templomot és a várhegy erődítéseit lehordatta és előkészíttette a talajt a hatalmas nagy templom megépítéséhez. 1822. év Szent Adalbert napján tette le az új bazilika