Lepold Antal: Adatok az esztergomi főszékesegyházi kincstár történetéhez

Tartalom - Báró Révay Pál emléke

Báró Révay Pál emléke a főszékesegyházi kincstárban. A főszékesegyház kincstárában sokat emlegetett név báró Révay Pál, 1731—1770. esztergomi kanonok ós 1753. ápr. 29-től segédpüspök. Mielőtt a látogatók a kincstárba mennek, a bazilika téli kápolnájának oltárán megcsodálják a 3 m ós 25 cm hosszú 1 m 60 cm magas szinezüst antipendiumot, amelynek alján látható a Rf'vay-eimer, leveles koronából kinövő Ts három rózsát tartó farkas, megfelelő sisakdisszel. A cimer ^ felett és alatt aranyozott ezüstszalagon latin fölirás: „Dicavit Deo et Eclesiae Strigoniensi Paulus L. B. de Rewa Eppus Dibonensis Suffraganeus, Custos et Canonicus Strigoniensis. Anno MDCCLXIX. — Istennek és az esztergomi egyháznak ajánlotta báró Révay Pál dibonai püspök, segédpüspök, esztergomi órkanonok 1769. Az antipendium hátulsó ezüstlapjai és domborúan kihajló többszörösen profilírozott kerete aranyozottak. Az aranyozott alapon igen gazdag fehérezüst vert rokokódisz van. Három nagy kartusban trébelt domború képek láthatók. Középen az utolsó vacsora, jobbról sz. Adalbert, balról sz. Miklós püspök domborművű képe. A kartusok közt szőlő és kalász disz. Bélyeg és mesterjegy az antipendiumon nem található. Még két ötvösművet mutatnak a kincstárban, mint táró Révay Pál ajándékát. Egy 1753-ban A. V. mester éltal készített rokokó kelyhet ós egy 77 cm. magas ezüst Mária-szobrot. A kehely kétségtelenül Révay Pál ajándéka, mert lábának egyik karólyán látható a Révay cimer, a talp peremén pedig olvasható: Paulus L. B. de Rewa, Túrócensis Comes perpetuus, Protonotarius Apostolicus, E. M. Strigoniensis Custos et Canonicus, Anno 1753. consecratus in Eppum Dibonensem . . . Révay Pál báró, turóci "örökös főispán, apostoli főjegyző, az esztergomi egyház őrkanonokja 1753ban dibonai püspökké szenteltetett. A kehely lábán és csészekosarán vert művű domborkópek vannak. Révay Pál báró 1770. februárban bekövetkezett halála előtt Szvetkovics János nagyszombati ötvösnél hatalmas ezüst Mária-szobrot rendelt, amelyet már Tóth László kanonok végrendeleti végrehajtó fizetett ki. Szvetkovics János az 1770. május 24-én kelt nyugtája szerint a szoborkészitésnói fölhasznált 36 foDt és 30 lat ezüstöt, e szobor aranyozására pedig 25 körmöci aranyat. Azonkívül faállványt is készített. Összes követelése 2035 forint. Szvetkovics a nyugtában megemlíti, hogy az antipendiumért a követelését már megkapta. Tehát elárulja, hogy az ezüst antipendiumnak is ó' a mestere. A főszékesegyházban most látható Immaculata-szobor nem azonos avval