Lepold Antal: Adatok az esztergomi főszékesegyházi kincstár történetéhez

Tartalom - Esztergomi kanonokok emléke a székesegyházban

szentgyörgymezei templom ós plébániaiak csak Draveczky Ferenc idejében készült el véglegesen. Kellio Miklósnak kincseit értékesítették s azok árát a szenlgyörgy mezei templom építési költségeire fordították, mert, az önálló szentgyörgymezei prépostság viszszaállítására semmi kilátás nem volt. Pásztorbotját a hadikincstár beolvasztotta. A 17. század végén az Esterházy, Csáky és Draskovics családok címereivel ellátott egyháziruhák is voltak a kincstárban. Kohári Péter az 1678. évi leltár szerint aranyozott ezüstkorsót ajáudókozott a kincstárnak. Pyber Pál (1713—1731.) infulát ajándékozott a kincstárnak. Dolny István (1674—1707.) egy pár aranyozott ezüst ampolnát és egy tálcát hagyott. Vásonkeó'y Zichy Pál gróf örkanonok (1711 — 1737.) aranybrobát vörös ltazulát hagyott tarka virágokkal, szóles arany paszomántokkal. Bartakovics Pál (1715—1758.) után hímzett virágokkal díszített vörös infula ós egy, a címerével ellátott misekönyv maradt. Forgách Pál gróf (1723—1746.) .'óntól 3 diszes tartót csináltatott a szentelt olajok számára, 'azonkívül restauráltatta a Forgách Zsigmond gróf özvegye által a kincstárnak adományozott feszületet. Diszes antipendium is maradt utána. Peverelly Jeromos (1734—1754.) hagyatékából egy, selyemvirágokkal díszített,, ; ezüstszegélyű antipendium és egy arannyal szőtt, középen tabernáculum alakkal hímzett antipendium jutott a székesegyháznak. Banovics Ferdinánd László\{ 1735— 1747.) 8 drb, aranyvirágos fehér ímiseruhát ós négy fehér vólumot hagyományozott az egyháznak. Klimo György (1741—1751.) Jób érsek és III. Béla király templomának díszkapuját, a Porta Speciosa-t lefesat tette. Képe a keresztény múzeumban megvan. 1747-ben a káptalan költségén vett 3 antipendiumot, 13 pluviálót, 8 daimatikát, 14 kazulát, 2 gremiálét. Ipoly Gáspár (1749—1762.) Esztergomban szentség hiróben halt meg. Halála után testén megtalálták vert vasból ós vassodronyból készült vezeklő ruháját, amely a kincstárban a mai napiglan látható. Életnagyságú olajfestmónyű képe a főszékesegyhá/.ban a papok sekrestyéjében függ. Azonkívül igen sok egykorú kép és metszet forog közkézen Ipoly testéről a rája illesztett vezeklőruhával. Mikor Ipoly testét 1823-ban a Bakács-kápolna kriptájából az új Bazilika kriptájába átvitték, az esztergomi nép ruhájából ereklyéket vitt szét, biretumát is levették fejéről. Ordódy Gábor (1737—1776.) aranyozott ezüstkelyhet, pluviálét, stólát és infulát hagyományozott a templomnak. Galgóczy János (1744—1776.) a kincstár "részére ezüstből elkészíttette Evangélista szt. János és Nepomuki szt. János szobrát. Ezeket a szobrokat a napoleoni háborúk alatt beolvasztották (1793.) Azonkívül Galgóczy egy nagy ezüst öröklámpát csináltatott, amelyből a káptalan 1856-ban kelyheket (5 drb.) készíttetett és 1 lámpát. A lámpából 1865-ben ^kót füstölőt ós 2 kandelábert csináltak. A kelyhekből 4 példány most is megvan. Kussanics György (1749—1757.) rokoko kelyhe, amelyet 1750. körül Szvetkovics János nagyszombati ötvös készített, az esztergomi kincstár ékessége. Aranyozott ezüst kehely trébelt gazdag díszítéssel. Harang alakú csészéjén 3 nagyobb kartus páros szőllőfürtöt, 3 kisebb kartus egy-egy rózsaszálat fog közre. Kussanics életnagyságú olajfestmény képe a főszókesegyházban, a papi sekrestyében látható. Kussanicsot a főkáptalan 1751. aug. 23-án utasította, hogy az egyházmegye szegény templomai részére a káptalan