Lepold Antal: Adatok az esztergomi főszékesegyházi kincstár történetéhez

Tartalom - Várday Pál, Oláh Miklós és Verancsics Antal prímások emléke

Várday Pál, Oláh Miklós és Verancsics Antal prímások emléke a kincstárban Várday Pál primás (1526—1549 ) a mohácsi csatában elesett Szalkay László utóda. Az 5 idejéből a kincstárról két, leltár maradt, ránk. Az egyik 1528-ban kés7ü t. A másiknak évszáma nem ismeretes. Címe: Regestrum super restantiam rerum Ecclesiae Strigoniensis in Castro Drégel depositarum, vagyis: az esztergomi egyház megmaradt ós Drégely várában elhelyezett tárgyainak jegyzóko. Tehát a jegyzéket már akkor írták, mikor az egyházi kincseket a török veszedelem elöl Esztergomból elvitték és három ládaban a drégelyi várban biztonságba helyezték. Drégelyből a kincsek Nagyszombalba kerültek, ahol a székesegyház jellegével fölruházott szent Miklós templomban őriztettek. 1528-ban a székesegyháznak még csak két monstranciája volt. Egy nagyobb, díszesebb és zománcokkal ékes s egy kisebb és egyszerűbb a közönséges használatra. Varday Pál még egy úrmutatót ajándékozott az egyháznak s ez az úrmutató fennmaradt napjainkig. Dankó József „Történelmi, műirodalmi ós okmánytári részletek" c. 1880 ban megjelel t művében leírja és fényképét is közli. Az 1553. évi leltár szerint Várday Pál úrmutatóját az úrnapi körmenet alkalmával használták. Aranyozott ezüstből készült gót toronyszerű baldachinos építmény fiálékkal, keresztrózsákkal ós szobrocskákkal. Fent oszlopon álló Krisztus kehellyel kezében, alatta kerek kis kápolna négy fülkéjében egy-egy szobrocska, alább kü'őn még a b. S.űz ós ker. sz János öntött szobra. A kerek és levélindás dísszel kereteit szentségház négyzetes száron áll. Négyzetes szára, gerezdes gombja és nyolckarólyos talpa 1634-ből, Pázmány idejéből való munka, de a gótikus toronyépület a XV. századi magyar (valószínűleg nagyszebeni) ötvösművészet remeke. Várday Páltól az 1553. évi leltár még két kandelábert, az 1610. évi leltár pedig egy kézmosótálat kannával emlit, amely tárgyak ma már nincsenek wg. Oláh Miklós (1553—1568.) 1553ban új leltárt készíttetett a kincstárról. 1566. máj. 26-án a kincstárnak nevezetesebb darabjait sajátkezű leg aláírt jegyzék szerint a pozsonyi társaskáptalan örizetére bizta. Nemcsak a régi anyag őrzésére volt kiváló gondja, hanem a Németalföldön fejlődött műízlése újabb műkincsek rendelésére is ösztönözte. 1530-ban II. Lajos özvegyét, Mária királynét Németalföldre kísérte s a művészetek hazájában, a műszerető ós a műhimzóst személyesen is gyakorié királyné mellett kü

!önösen a hímzést, a flandriai csipkéket és a szőnyegeket kedvelte meg. Az 1594, 1609. és 1610. évi leltárok szerint az esztergomi egyháznak diszes, vörös miseruhá.t,