Leel-Őssy Lóránt: Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság története

Tartalom - Leel-őssy Lóránt dr.: AZ ESZTERGOMI BALASSA BÁLINT TÁRSASÁG MEGÚJULÁSA 1980-TÓL NAPJAINKIG

56 A sok virtus, erény az évszázadokon átragyogva elhomályosította hibáit, a „haragot és bujaságot", elhozta számára a reneszánsz egyéniség leghőbben óhajtott jutalmát, leginkább vágyott értékét: a jó hírnevet és szép tisztességet. Halálos ágyán iszonyú, iszonyú kínvallások közt szerzett zsoltárfordításában is e megváltást kérte az Úrtól: „Mosd le rólam immár, kit lelkem alig vár,/ mosd el bűnöm rútságát,/ S együtt a rút hírrel, mint rút bűzt, enyészd el/ förtelmem büdös szagát." A hű és gondos tanítvány, Rimay János alig néhány évvel késó'bb már éles elmével megjövendölte számára e legnagyobb feloldozást, a pálya legreméltebb bérét, amit az alkotó művész és a hazáért hadakozó vitéz kiérdemelhet:"... eljön majd az idő, amikor a férfiúi szabadon az égig emeli a hírnév (...) és (...) végnapja nagymértékben hozzájárul jó híréhez. Ragyogó erénye, amely hosszú éveken át fennmarad, önerejéből felmagasztosulva emelkedik majd az égig, s nem szorul idegen támogatásra: a szegényes beszédre." Nem szorul idegen támogatásra, a szegényes beszédre: axiómákat nem szükséges magyarázni. Balassi Bálint neve fennmarad, amíg „él nemzet e hazán", amíg lesz magyar kultúra, magyar irodalom és nyelv. Addig lesz Balassi Bálintunk. S most már, poéták hadnagya, örökké a legelsők élén." Zólyom vára Csenia Károly rajza szerint és belső udvara ma (Szerző: Itt is meg kell említeni, hogy a szobrot a vitéz költő sebesülésének állítólagos helyén állították fel. de napjainkban dr. Horváth István múzeumigazgató kutatásaival igazolta, amint azt a kötetben írt tanulmányából megtudhatjuk ; a sebesülés nem itt történt.) Nagy falusinak az emlékezéssel kapcsolatos stílusát indokolatlan kritika érte, amit leginkább igazolt Bodnár Györgynek, az MTA Irodalomtudományi Intézet igazgatójának a levele, ami nemcsak a szónoknak, hanem a rendezésnek és a Társaságunknak is szólt: „Tapasztalhattad, hogy az ülésszakon is igyekeztünk az utókor tiszteletét ötvözni a konkrét kutatási eredmények ismertetésével, s a vitákat úgy folytattuk le, mintha a reneszánsz munkaközösség hétköznapi eszmecseréit folytatnánk. Véleményem szerint jól illett ez a stílus Balassi Bálint emlékéhez, és életművének szellemiségéhez. Néhány irodalomtörténész kollégám, akivel erről