Leel-Őssy Lóránt: Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság története

Tartalom - Bárdos István : AZ ESZTERGOMI BALASSA BÁLINT TÁRSASÁG MŰKÖDÉSE 1926-1948

16 Az „akt vitában" nem nehéz tetten érni a Lyka Károly nevéhez fűződő akadémiai reform és az uralkodó konzervatív ízlés egymásnak feszüléséi. Az Einczinger vezette művészcsoport kivonulásával végződő affér, világosan tükrözte a városban uralkodó művészeti közállapotokat. Ennek lényege abban foglalható össze, hogy a városban ekkor egymás mellett volt jelent egy Lyka Károllyal, Kárpáti Auréllal, Vaszary Jánossal és Jaschik Almossal szoros szellemi rokonságban lévő művészcsoport és a konzervatív ízlésű, historizáló hagyományokon nevelkedett közönség. Az „akt vita" rávilágított arra, hogy a közéletben egyébként békésen egymás mellett élő, ám ízlés dolgában radikálisan szemben álló értelmiségi csoportok, ebben az időszakban, képtelenek voltak tolerálni egymást. Sajátos és izgalmas korszaka volt ez a város képzőművészeti életének, mert nem pusztán a közönség ízlése, hanem a művészek közössége is kettősségei tükrözött. Az egyik csoportot a Lyka Károly köréhez tartozó Bajor Ágoston, Einczinger Ferenc, Hellebrand Béla, Holló Kornél, Pirchala Imre, Tipary Dezső, ilj. Vitái István és mások alkották. A másikat, a szaporodó egyházi megrendelések nyomán a prímáciához kötődő Szabó István és Fuchs Hajnalka, a Belvárosi Templom mennyezetfreskóinak készítője, Magasi Németh Gábor a Vízivárosi Templom, a Szeminárium és a Főszékesegyházi Könyvtár seccoinak mestere, s Király fal vi-Kraft Károly, a Bencés Gimnázium freskóinak alkotója, valamint Kontuly Béla neve fémjelezte. A kialakult helyzetet találóan jellemezték Lyka Károlynak az Esztergomi helyzetet jellemző következő mondatai: „Minden a múlté, a múlt csinálta, a jelen gondos keze ápolja, gyűjti, megtartja. De múlttá kellett válnia, hogy a jelent érdekelje. Ötven év múlva mindaz a művészet, ami most él, dolgozik, alkot, múlttá válik. Ha majd akkor a templomok gondozóitól, a gyűjtemények őreitől az érdeklődő kritikus utódom megkérdi, hol vannak a művészi alkotások, amelyek például a XX. század első emberöltőjét jellemzik, vajon milyen választ fognak adni? Hogy akkor nem volt művészet? [...] Dehát éppen a jelenen múlik a múlt, [...]"

3 Új értelmiségi szerepek és feladatok a Trianon utáni Esztergomban Esztergomban az egyházi - elsősorban katolikus - alapokon álló egyesületek, társaságok, körök aktivitásukkal meghatározó szerepet vívlak ki maguknak a város közéletében. Ezek a kettős - egyházi és világi - vezetés alatt működő közösségek, az 1894-ben alakult Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat kivételével, elsősorban és alapvetően a parasztságot, valamint a kisiparosokat fogták össze. Tevékenységüket vezetőségük egyházi személyiségei, továbbá a Keresztény Gazdasági és Szociális (Városi) Párt, majd az 1930-as évek közepétől a Nemzeti Egységpárt programja szabta meg. Az 1920-as évek közepén felvett kölcsönökből, az ország más városaihoz hasonlóan, Esztergom is ki akarta venni a maga részét: „ha élni akarunk, és számolva erkölcsi [...] anyagi képességeinkkel megragadjuk kormányunk segítő kezét, akkor biztosítjuk ennek a városnak jövő fejlődését"

4 hangoztatta az egyik