Leel-Őssy Lóránt: Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság története

Tartalom - Bárdos István : AZ ESZTERGOMI BALASSA BÁLINT TÁRSASÁG MŰKÖDÉSE 1926-1948

14 Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság működése 1926-1948. Bárdos István dr. Tudományos és művészeti élet Esztergomban, a X1X-XX. századforduló évtizedeiben Esztergom, a XIX. század második felétől, a XX. század közepéig terjedő időszakban, mágnesként vonzotta a társadalom és történettudományok művelőit. Itt született élt és alkotott Pór Antal és Eorster Gyula akadémikus. A városba települt, vagy szellemisége folytán ide kötődött többek között Balogh Albin, Dedek-Creseens Lajos, Dankó József, Knauz Nándor, Kollányi Ferenc, Lepold Antal utóbb akadémikus, Majer István, Maszlaghy Ferenc, Némethy Lajos és Sinka Ferenc Pál. Szellemi műhelyei közül országos jelentőséggel bírt a Knauz Nándor és Nagy Iván szerkesztésében 1862-ben megjelent „Magyar Tudományos Értesítő", majd az 1863-tól 1870-ig a Knauz által egyedül szerkesztett „Magyar Sión", amely nem tévesztendő össze az 1930-as években hasonló címmel kiadott hetilappal. Knauz folyóiratának programjában, a különböző tudományok között, kiemelt sze­repet játszott a történelem és a régészet pártfogolása. E lap munkatársai között olyan kitűnő szakemberek találhatók, mint - többek között - Toldy Ferenc, Kubinyi Ferenc és Szilágyi Sándor. A történettudományok mellett elkötelezett Knauz, az 1874-ben, illetve 1882-ben napvilágot látott Monumenta Ecclesiae Strigoniensis köteteinek szerkesztése miatt, megvált folyóiratától. Utódai, Fraknói Vilmos, Zádori János, Prohászka Ottokár, Walter Gyula és Kereszty Viktor lettek. A kor­szak másik jelentős esztergomi vállalkozása az a 24 kis füzet volt, amely 1868­1870 között jelent meg, a Majer István vezette Esztergomi Irodalmi Egylet kiadá­sában. A tudományos élethez hasonlóan, számos jeles alkotó egyéniséggel képvi­seltette magát a város szellemi életében a képzőművészet. Első közös kiállításon többek között Istvánffy Elemér akvarelljeit, Rainerné Istvánffy Gabriella szobrát és festményeit, Einczinger Ferenc Mednyánszkyt idéző tájképeit. Gerendás Jó­zsef tollrajzait, Dreyschok Sándor, dr. Gedeon Kálmán és ifjú Glatz Ödön fotóit láthatták az érdeklődők. Ezt 1905-ben, újabb követte. Ekkor tűnt fel Einczinger Ferenc mellett Bajor Ágost és Burián Erzsébet. Mindhárman meghatározó egyé­niségeivé váltak a város képzőművészeti, szellemi életének. Szervezőmunkájuk­nak köszönhetően honosodtak meg az önálló kiállítások a városban. így került sor 1906-ban Klómann Nándor, 1907-ben Verbics Ferenc, 1908-ban a pozsonyi Burchard-Bélavári Ferenc festőművész kiállítására. Később, 1910-ben és 1913­ban önálló kiállítással jelentkezett Rainerné Istvánffy Gabriella, akinek festmé­nyei ekkor már sikerrel szerepeltek a Műcsarnokban és más jelentős kiállítóter­mekben is. Einczinger Ferenc, az „Esztergomi Lapok" 1912. február 29-én meg­jelent számában értekezett Kernstok Károlynak, az Országos Reform Klubban tartott előadásáról. E kapcsolatok vonzották az esztergomi a tanítóképzőbe Királyfalvy-Kraft Károly festőművészt, aki 1914. október l-jétől 1918-ig műkő-

Next

/
Thumbnails
Contents