Leel-Őssy Lóránt: Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság története

Tartalom - II. BALASSA BÁLINTRÓL IRT CIKKEK ÉS BIOGRÁFIÁJÁNAK RÉSZLETEI

119 katonákat toborozzon... Es eközben szüntelenül olvas és ír, számottevő humanista képzettségre tesz szert." Kosztolányi Dezső, aki személyiségét is elemezte elhűlve kérdezte: „Kicsoda ez a végvári harcos, kicsoda ez az. epekedő, szerelmes, kicsoda ez a gyanús bajkeverő, kicsoda ez, az izzó lantos, kicsoda ez a harácsoló hozományvadász, kicsoda ez az örök kamasz tréfa mester, kicsoda ez. a dölyfös, telhetetlen, sápoló, úrhatnám útonálló, aki basább a basánál, kicsoda ez az, őrült?" Az erkölcs a kor függvénye. Ami tegnap erkölcsös volt, az ma erkölcstelen lehet s fordítva is. Röviden válaszolhatunk: A középkor és reneszánsz határán úr, művész, költő és katona volt, mint kortársai Shakespeare, Rabelais, Cellini. Babils Mihály, amikor az esztergomi Balassa Bálint Társaságban székfoglalóját tartotta szintén elsorolta féktelen tetteit, erkölcsi gátlástalanságát, anyagiasságát slb., amit érdemes szó szerint idézni: „A költő... vagyonát elveszti, ellenségei megsokasodnak, végérhetetlen pörökbe bonyolódik, minden hatóságot maga ellen lázít, s ahogy maga mondja, ő lesz. „a község csudája Magyarországban"; a végén jön a dicstelen lókupecség (lóeladások közvetítéséből kénytelen megélni), a kétségbeesett tervek: elmegy a pármai herceghez zsoldos vezérnek... vagy lörökhitre tér... Aztán a bujdosás, az „Óceánig"... Ezek a sorok is inkább a letört embert mutatják be, ami depressziós hullámot igazolhat az előbb említett aggresszív vonások mellett. Legutóbb Jókai Anna szintén felidézte ezeket a jellemvonásokat Balassa szobrának koszorúzásánál. Mindezek után mégis Kosztolányi szavaival egyetértve megállapíthatjuk, hogy: „Arra, hogy Balassa Bálintot megítéljük, vagy elítéljük - úgy érzem - nincs jogunk. Az érzékelhető, hogy a kor kegyetlen volt, gyermekeket öltek, az. ellenség orrait fűzték egybe, koponyákat raktak gúlába. Balassi Bálint még ilyen példák között is a „szerényebbek" közé tartozott. Lelkileg rugó lehetett a család sorsa. az első szerelem sikertelensége, sok-sok szerelmi kaland kudarcos vége. f elvetődik az is, hogy egyszer komoly fejsérülést szenvedett el és ezt esetleg epilepsziás rohamok követték, amelyek jellemét eltorzíthatták. Mindenestre reneszánszi harsogó életkedve volt, mint Kosztolányi írta Ezzel szemben azonban - mint említettem - igen sok a siránkozó, majd istenes versek. Az utóbbiak mindig bűnbocsánatért esedeznek. „Kél véglettel tusakszik, istennel és ördöggel." A pszichiáter szakvéleménye mindezek ismeretében könnyen megfogalmazható: igazi reneszánsz lovag volt, annak minden erényével és hibájával, amit ma kóros személyiségnek minősítenénk és egyes tetteit akár törvényellenesnek is tekinthetnénk, de tehetségét és alkotásait figyelembe véve a kóros személyiség úgynevezett pozitív változatának tartunk. Felvetődik azonban a verseinek tanulmányozása, életútjának elemzése után a részben veleszületett, részben a külső események állal indukált hullámzó hangulatélet az emelkedett és levert (hipomániadepresszió) között, ami a mai megfogalmazás szerint a váltakozó (cirkuláris) személyiségzavarra utal. A leghelyesebb, ha Kosztolányi fentebb idézett véleményét fogadjuk el: „az. első magyar zseniális költőt mai szemmel nem ítélhetjük el, hanem csak a művei alapján felmagasztalhatjuk."