Leel-Őssy Lóránt: Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság története

Tartalom - II. BALASSA BÁLINTRÓL IRT CIKKEK ÉS BIOGRÁFIÁJÁNAK RÉSZLETEI

Ill Bálint még halála után sem nyugodhat a hibbei sírboltban, mert jobbágyai panaszt tesznek ellene (Szerk.: Regen történt anyagi kár miatt). Hiába, az ő idejében az emberi élet kontúrjai élesebbek voltak. Túlfeszített színes élet, szélsőséges érzelmek, lüktető pátosz, középkori kedély, féktelen lobbanékonyság, a bosszú szelleme, a becsületet ért megtorlás, családok közötti magánháborúk, rangban való vetélkedés, a másik javai iránti irigység, családi büszkeség, hűség, a fejedelmekhez való ragaszkodás, a bűnök végsőkig való megtorlása, jóvátétel és büntetés, jellemezte őket. Egyszerre szívták be, a gőg, harag kapzsiság, szorongás és a naiv öröm levegőjét. A világi örömök tagadása és a földi élet élvezete és tébolyult hajhászása, gyűlölet és jóság egyszerre voltjelen. Európa szinte valamennyi országában így Magyarországon is, a mi főurainknál is." A fentebb már említett Erdélyi könyvben Balassa Bálint változatos és nem egyszer anyagi érdekekhez, is fűződő szerelmeit, házasságait, illetve házasodási próbálkozásait is megtaláluk: „Természetes, ha Bálint múzsája felé az irodalomtörténet is érdeklődéssel fordult. Szilády írja meg előbb e szerelem történetét. Toldy csak általánosságban emlékezik meg róla, Károlyi Árpád az Anna-dalokban némi határigazítási pört kezdett, gr. Nogarolliné Harrach Anna számára akart néhány Anna-dalt lefoglalni; Kardos Albert, pedig elvonta róla és leányára terelte a figyelmet. Illésy János közleményeiből kétségtelen Losonczy Annához vonzó szerelme, melyet Szilády ismételten vitatott, s elesik leányának e kérdésben való szereplése, melyet először Csllaga vont kétségbe. Kardos voltaképpen nem tesz egyebet, mint az ismert adatokat máskép csoportosítja, s ötletszerűen fölveti Ungnad leánya nevét, melyet Bornemisszának egy ajánlásából ismert meg. Szerinte nem Ungnad felesége, hanem leánya, Ungnad Anna Mária volt Balassa szerelmének tárgya, a ki ekkortájt 14-15 esztendős lehetett, tehát abban a korban maga is szerelemre gyúladhatott. Kétségkívül ötletnek ötlet, de nem szerencsés, először azért, mert nem mondja meg mikor, másodszor, mert elhallgatja, hol történhetett ez meg. Bornemissza Péter »A keresztyéni hitnek tudományáról« írott könyvét 1577-ben adja ki, s ennek IV, részét, a vigasztaló könyvecskét, aug. 4-én kelt ajánlásában Ungnad Anna Máriának ajánlja, még pedig a következő, Kardos állítását megezáfoló szavakkal: „Megolvastam a te kezed írását is, kibe kértél, hogy te neked egy jámbor tanítót szereznél;, hogy jobban gyarapodhatnál az isten akaratjának értelmébe ... ezekkel azért főképen te, míg ez gyenge időbe vagy, élj." Ebből nyilván megtetszik, hogy 1577-ben Anna Máriának még jámbor tanítóra volt szüksége, nem szerelmes daliára. De ha 1577-ben még gyenge időben van, 1575 nyara előtt még egészen kis gyermek volt, s Bálint 1577 tavaszán került haza erdélyi fogságából s lengyelországi rejtőzködéséből. Vagy talán 1577ben szerette volna, mikor még gyenge idejű volt? S ugyan Bálintnak, ki akkor már házasságot forgatott fejében, ki 1577-ben színét sem látta Egernek, eszébe juthatott-e a gyenge gyermek? S később, mikor szeretett volna bele? Hiszen Ungnad Kristóf 1578-ban Horvátország bánjává lett, követvén Draskovich Györgyöt báni méltóságában, ki győri püspökké neveztetett ki, s ott maradt 1583-ig, s leánya