Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

XI. Török világ Esztergomban

herczeg, Mercy, Dunewald Taaffe, Serényi és hős Stahremberg, lőtávolságon túl, a Körtvélyes sziget felől vert hidat. Október 19-én Esztergom partjaira ért a győzelmes hadsereg. A törökök ekkor felgyújtották a Rácz-várost, a szent tamáshegyi erősséget s a Víziváros és a Vár ótalmára fordították minden erejöket. Az erőd elpusztítását azonban sikerült megakadályozni, ugy hogy a szövetséges hadsereg az ostrom kulcsát majdnem sértetlenül szerezte meg. Szobieszky lengyel király Párkánynál állított fel ütegeket, az ostromlók pedig a vár megkerülésével félkörben helyezkedtek el. Október 24-én megkezdődött a Vár és Víziváros bombáztatása. Másnap már rohamot intéztek Víziváros összelődözött falaira s a várost szerencsésen be is vették. A futó árkok és aknák már a vár falaihoz közel meg voltak ásva. Hétezer golyó hullott a várba s a török érezvén vesztét, rettegni kezdett. Károly herczeg s a lengyel király elérkezetnek vélte az időt, hogy a törököket feladásra szólítsák. Az őrség szabad kivonulását s a holmik biztonságát megígérték. Iprahim pasa kiküldöttje a királyi biztosokkal okt. 27-én megállapította a capitulátió feltételeit, melyek a következők: a török őrség fegyverben és szabadon elvonulhat, a várbeli összes hadi felszerelés visszahagyandó; két napra való élelmet s egyéb ingóságot magukkal vihetnek a távozók, kiknek tovább szállításáról gondoskodni fognak; a foglyokat azonnal szabadon bocsátják. Október 28-án vonult ki a török Esztergomból. Megszégyenített zászlóval, meggyalázott karddal a győzők ostromfalai között. Hatezer török lakos hagyta el ekkor örökre Esztergomot, mely neki már emberöltők óta biztos fészke volt. Szárazon és vizén szállították a levert népséget Buda felé. A lengyel király, Károly főherczeg s a vezérkar a törökök mecsetjében, a Bakats kápolnában mutatták be a Tedeumot. Újra kereszt ragyogott a magyar Sión ormain; a török félhold ragyogását örökre letemették a város véres romjai. A szultán kétségbe volt esve s eleinte le akarta öletni Konstantinápoly 78