Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

IX. Simor János

1857-ben lett győri püspökké. Elődje Scitovszky primás szentelte fel őt az uj bazilikában. Es innét kezdődnek Simor János alkotásai. A Simor János emlékéhez fűződő alkotásokat magának a főpapnak élete két főcsoportra osztja. Tiz éves püspöki s azontúl terjedő érseki működésre. Mint győri püspök kis semináriumot alapított; a püspöki palota kápolnáját szépen restauráltatta; rákosi nyaralójában, Sopron mellett, az első magyar üvegfestő intézetet alapította; Győrszigeten negyvenezer forintos alapitványnyal apáczazárdát létesített; segítő-alapot teremtett hétezer forinttal elaggott papok részére; a győri székesegyházat hatvanezer forintnyi áldozatkészséggel teljesen restauráltatta s a templom egyik ékességét, a Héderváry-kápolnát, eredeti góth-stiljébe igazitatta. 1867-ben jan. 20-án kapta meg a királyi kinevezést az esztergomi érseki szék betöltésére. Május 10-én jött Esztergomba s székhelyét ünnepélyesen elfoglalta. És innen kezdődnek az ő nagyszabású alkotásai. Tevékenységénél csak takarékossága volt nagyobb, a jó főpapot csak a jó gazda közelitette meg benne s egyházánál csak a művészeteknek és tudományoknak élt többet. Ilyen életirány mellett, mely kizárta a zajos politikai szereplést s a szemkápráztató parádét, mint esztergomi érsek azután milliókat szentelhetett közérdekű czélokra és alkotásokra. Primási pályafutása a legszebb functióval kezdődött. 1867. jun. 9-én magyar királylyá koronázta Budán I. Ferencz Józsefet ő Felségét. Az egész nemzet örömujjongással kisérte a nagy történeti eseményt, mely a kibékült fejedelem és nemzet legfelségesebb jelenete volt. A mit Simor János mint esztergomi primás tett azt a jó ómen csakugyan helybenhagyta. Első építkező műve volt a bazilika befejezése, melynek oszlopcsarnokát 1869-ben szentelte föl. 1870-ben fél évig tartózkodott Rómában a vatikáni zsinatokon. Hogy mily pártfogója a szegény papoknak, már Győrött is bemutatta; mint esztergomi érsek azonban majdnem elfeledtette. 1872 óta ugyanis a főegyházmegyei káplánoknak évi száz forintos segélyt szokott nyújtani, a mi évenként tizen62