Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

KŐRÖSY LÁSZLÓ (Esztergom, 1856. - Dömös, 1918.) c s> Esztergom történelmi arcképcsarnoka Szent Istvántól Bakócz Tamáson és Vitéz Jánoson át Mindszenty Józsefig olyan gazdag, hogy abban csak a legkiválóbbaknak juthat hely. Pedig a hiányzókkal sok tablót lehet kitölteni. Egyikre kívánkozik Kőrösy László alakja, aki 1856. június 27-én még Kucsera néven látta meg Esztergomban a napvilágot. Ebben a tarka népességű városban az idegen hangzású családi neve egyáltalán nem volt szokatlan és feltűnő. Alsó- és középiskoláit még szülővárosában végezte, majd Budapestre került, ahol bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Ebben a minőségben került a híres Odescalchi Gyula herceg családjához, házi tanárnak. A kor szokásai szerint, mielőtt még az irodalmi körökben ismertté vált volna, vezetéknevét Kőrösy-re változtatta. Tehát az Esztergomból elkerült Kucsera diákot a város már Kőrösy László tanár úrként hívta meg a reáliskolába. Gazdag életének az 1878-1892 közötti szakaszával foglalkozunk, mert nem egy pályatársának példáját követve ő is engedett a főváros szívó hatásának, és felköltözött az egyre jobban fejlődő Budapestre, ahol az V. kerület állami főreáliskolájának tanára lett. Irodalmi ambíciói már Esztergomban megmutatkoztak. Az 1879-ben megalapított „Esztergom és Vidéke" című lapnak ő volt az első főszerkesztője, főszerzője, aki kezdettől garantálta a színvonalat. Irt biográfiákat (Rumy élete, 1880.; Berzsenyi Dániel életrajza, 1884.; István bácsi, Majer István életrajza, 1884.; Arany János emléke, 1892.) A lista távolról sem teljes, de érzékelteti a sokoldalú érdeklődést. Szerzett regényeket, szerkesztett antológiákat, azokat ma már aligha lenne érdemes újra kiadni. Nem így az 1887-ben megjelent, zsebkönyv méretű „Esztergom" című munkát, amely „Történeti Emlékkönyv" műfajként van feltűntetve. A komáromi születésű „gőzhangya" 5