Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

VI. Bakats Tamás

daczára teljes épségben maradt ránk, Rudnay primás beleépítette a basilika balszárnyába, hol is most Simor primás szép kupoladiszitésével a stílszerű ablakával a főszékesegyház szemefénye. Midőn Bakats 1512-ben, mint követ Rómában járt, ragyogó tehetségeit anynyira érvényesítette, hogy a pápa uj kegyekkel halmozta el s konstantinápolyi patriarchának nevezte ki. Oly egyházi rangot kapott ekkor Bakats, mely mindjárt a pápáé után következett. A hires lateráni zsinaton Bakats folyton azt hangoztatta, hogy török veszedelem előtt álló keresztény Magyarországon a keresztény országoknak s a pápának segítenie kell. A lateráni zsinat folyamán halt meg II. Gyula pápa s ekkor a pápaválasztáson Bakats Tamás nagy szerepet játszott X. Leo megválasztása érdekében. 1514-ben történt, hogy Bakats kérelmére a pápa a török ellen vezetendő magyar keresztes hadjáratba beleegyezését adta. Az országgyűlésen azonban Telegdi István szót emelt az eszme ellen s kimutatta, hogy az elégedetlen jobbágyok a munka idjén munkakerülésből oly tömegesen fognak összegyülekezni, hogy gyülöletöket a földes urak iránt ki merik nyilvánítani. A feudalizmus a népet teljesen megfosztotta szabadságától s a zsarnokságot felvirágoztatta. Ez időben nem csak nálunk, de egész Európában el volt keseredve a nép a földes urak ellen. A német parasztlázadások az elnyomott és elgyötört nép feljajdulásai voltak. Nálunk, a kis királyok korában, a magyar jobbágy sanyarusága már majdnem elviselhetetlenné vált. Telegdi egészséges szemekkel látta ugyan a végzetes jövőt, mely nem következik be, ha az elpuhult földesurak is a keresztzászló alá gyülekeznek. A pápai keresztes-bullát tehát kihirdették s elfogadták. A pápai bullának nagy hatása volt. A magyar nép beláthatatlan rajokban kezdett csoportosulni a török ellen. Ekkor még senki se gondolt lázadásra. A harczias szellemű köznép egyik fiát tüntette ki ekkor a király. Dózsa Györgynek hivták. Székely származású paraszt volt,