Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

V. Vitéz János

sőt megtagadta mesterét s Krisztus mégis a legnagyobb méltósággal jutalmazta, holott János, a ki mindvégig rendületlen hűséggel csüngött mesterén, kitüntetés nélkül maradt. Ha nekem két barátom volna s az egyik a viadal kezdetével cserben hagyna, a másik pedig mindvégig oldalam mellett küzdene, nekem igazság szerint a szökevényt gyalázattal, sőt halállal kellene sújtanom; mig a hű bajnokot kitüntetésekkel illenék elhalmoznom; mert ha a szökevényt kitüntetjük, akkor az erénytől vonjuk meg az elismerést s a gyávaságot istápoljuk. Mestereim tanítottak meg Cicero arra a mondására, hogy: A közbecsülés fejleszti a tudományt s a megérdemelt kitüntetés buzditólag hat. Ezek szerint Péter kitüntetése s János mellőztetése azt jelenti, hogy a cserbenhagyást és megtagadást csak olyan jutalom érheti, mint az állhatatos ragaszkodást. Nem bírom elhitetni magammal, hogy Krisztusnak nagy oka nem lett volna igy cselekednie. Ez az én kételyem s ezt oszlassa el valaki. Gatti zavarba jött s kijelentette, hogy vannak egyes hittudományos titkok, a melyeket emberi eszünkkel megfejteni elég erősek nem vagyunk. - Kérem felségedet - fejezte be a kérkedő tudós - ne fürkészsze a titkokat, mert azok tőrbe ejtik a mi véges eszünket. - A mint én fölemiitettem - válaszolta Mátyás király - az nem titok, hanem olyan kérdés, melyet minden értelmes ember könnyen megmagyarázhat. Gatti egészen kikelt a színéből: - A theologia határait, Felséges uram senkise szabhatja ki nekem. Ismerem a hittudományok irodalmát alaposan; de seholsem találnék megfejtést Felséged kételyére. Mátyás király erre felséges nyugalommal ezt válaszolta: - A mi a hittudományos képzettséget illeti, őszintén megvallom, hogy nem sok theológiai könyvet olvastam; a hadtudománnyal többet kellett foglalkoznom s egyebekben is járatosabb vagyok, mint a theológiában; de azért hozzá merek fogni a kérdés megoldásához.