Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

III. Esztergom érsekei

25. II. Miklós (1273) Mindössze csak egy esztendeig viselte az ország első főpapi méltóságát, mert a halál elszólította őt elődei közé. 26. III. Benedek. (1275-1277.) Miklóst az érseki székben Benedek budai prépost követte. Halála után az érseki szék két esztendeig üresen maradt. 27. Lodomér. (1279-1298.) Az esztergomi érseki szék tekintélyének emelése végett a pápa a primási czimet Lodomérnak és utódainak adományozta s ezt az ország fővárosában, Budán ki is hirdették. A primási méltóság a tizedik században domborodott ki a maga teljes értelme szerint. A prímás a pápai és érseki méltóság között átmenetet képez. A pápa az országok legtekintélyesebb érsekét szokta primási czimmel és jogokkal fölruházni. így lett a toledói érsekből Spanyolország primása, a rheimsi érsek herczegi ranggal Francziaország prímásává, a canterbury érsek az egész angol birodalom prímásává s a yorki érsek a szorosan vett Angolország prímásává; a német birodalom primása ezelőtt a salzburgi érsek volt. Pázmány Péter 1629-ben a nagyszombati zsinaton a primási kiváltságokat zsinatilag részletezte. A régi magyar egyházi jog értelmében: 1) Az érsekek a prímásoknak engedelmeskedni tartoznak. 2) Az prímás beleegyezése nélkül a metropoliták nem szentelhetik fel a püspüköt. 3) Az olyan ügyeket, melyeket a metropolita be nem végezhet, a prímás dönti el. 4) A metropolita minden egyháztartománybeli püspökök bírája, de a prímás az érsekeké. 5) A püspökök, kivéve a kalocsai érseket, a prímáshoz apellálnak. 6) A primási széktől a fellebbezések, mint született szent széki követtől nuncziusi közvetítés nélkül egyenesen Rómába mennek. 7) A prímásnak joga van niinden magyarországi egyház, rend, szerzet, kolostor és egyéb bármily kiváltságos egyházi személyek és intézetek felett vizsgálatot tartani.