Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

XXI. Esztergom irodalma

Ferenczy Jákó. Közel harmincz évig vezette az esztergomi főgymnaziumot, ép azért a magunkénak valljuk. Szül. 1811. Pécsett, Győrmegyében, hol atyja gazdatiszt volt, 1828ban a benczések szerzetébe lépett. Philosophiai tanulmányait Győrött végezte. A theologiát Pannonhalmán. Fölszenteltetése után pannonhalmi hitszónokká lett, hol két évig működött. Ezután a rend növendékeit Győrött a bölcsészeti tanulmányokban két évig oktatta. 1840-től 1850-ig a pozsonyi akadémiában a magyar nyelv és irodalom ny. r. tanára volt. Kéziratait 390-re menő életrajz gyűjteménnyel kiadás végett a Szt. J. Társulatnak ajándékozá azon óhajtással, hogy az életrajzok lehetőleg kiegészítve adassanak ki. Az uj tanrendszer behozatala után, 1850-ben, Győrre helyezték tanárul. 1852-ben az esztergomi nagy gymnasium directorává. 1874. decz. 26-án Muzeumegyesület alapítására vonatkozólag lelkes felhívást bocsátott közre az „Esztergom"-ban. A vidéki muzeumok föladatát és közművelő erejét alaposan és szépen tárgyalta. 1861 óta, mint esztergomvárosi választott képviselő a tanügyi bizottság és iskolaszék tagja volt. Az esztergomi Casinó egyesületnek pedig 1854-től fogva sok éven át aligazgatója. A főgymnasium szervezése és vezetése körül szerzett érdemei elismeréséül 1868-ban a Ferencz József jeles rend lovagjává neveztetett. Gymnasiumi igazgatói hivatalától hosszantartó betegsége miatt 1872. év végén saját kérelmére fölmentetvén, a Benedekrend főapátja, Chruesz Chrizosztom által szentszéki ülnökséggel tiszteltetett s tüntettettet ki. Mint az esztergomi főgymnasium székházának főnöke élte át hátralévő napjait. Alig volt érdemesebb tanférfiu Esztergomban, kit az ifjúság folytonos hálája, a polgárság szeretete és kartársai őszinte tisztelete anynyira körülvett volna. A derék öreg úr csöndes nyugalmában halt meg 1884-ben. Irodalmi működésének eredménye: Adalék hazai nyelvünk és irodalmunk történetéhez 1844. Pozsony. A szaktudósok körében olyan méltánylással fogadták, hogy e siker után buzdult a pálya folytatására. Magyar irodalom és tudományosság története. Sz. J. T. 1855. - Magyar Írók. Eletrajzgyüjtemény. Gyüjték 141