Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

XVI. Viharos századok

1837-ik esztendei tél óriási havazásokkal járt. A Duna deczember vége felé állott be és pedig Visegrádon. Erős vihar torlasztotta össze a szabad folyást hatalmas jég és hótáblákkal, ugy hogy öles magasságú hegyek képződtek. Az aggodalmak azonban véget értek, mert az első enyhe téli verőfény rendezte a veszedelmes torlaszokat. 1838 márciusában azonban annál nagyobb arányokban fenyegette a város lakosait az árviz veszélye, mert Drávától Pestig beállott a Duna s a torlaszok a viz lefolyását meggátolták. A felső hóolvadások árai nagy gerendákat, boglyákat és egyéb szemetet sodorván magukkal, a Dunát s Garam torkolatáig teljesen betömték; ugy hogy a veszedelem márczius 6-án már kikerülhetetlennek mutatkozott. Olyan rohamosan dagadt az ár, hogy rövid idő alatt az egész várost elöntötte s még az 1809iki árvizet is öt lábbal meghaladta. Vízmentes terület maradt Esztergom városából a barátok temploma körül vagy hatvan köbölnyi tér, a külvárosból pedig az úgynevezett Teréziánum felső része. Márczius nyolcadikán már az összes védőgátak szakadékain rohant be az ár a városba. Márczius 8-tól 12-ig a végső enyészet képét mutatta Esztergom. A kétségbeesés szívszaggató jajkiáltásaival menekült a nép a magasabb pontokra dereglyéken, talpakon és ladikokon s amerre csak haladtak, az összeomló házak romjai fenyegették életüket. A közeli présházak, a pincék, a szent-tamási és szentgyörgymezei házak telve voltak menekülőkkel. A viz sok helyütt ölnyi magasságra emelkedett s a nép félelmére szökőkút alakjában vastag sugarakban szökkent fel a kövezet alól. Végitélet napján hitte a szegény esztergomi nép elérkezettnek. Esztergomban több mint hatszáz ház teljesen s vagy száz részekben romokba dőlt. Emberélet alig esett áldozatul, mert a vészre előkészült a város, de annál több ingó jószág, marha és baromfi pusztult el. Sok gazda ember bizva a háza szilárdságában a padlásra rakatta élésholmiját, sőt bútorait is. A túlságosan megterhelt épületek azonban nagyrészt összeomlottak. 106