Kiss Adrienn: Kopasz Péter öröksége

Tartalom - 2. A vendégfogadóktól a szállodákig

A vásározó kereskedők és iparosok szüksége hívta életre az ételt és italt mérő istállóval is rendelkező - szálláshelyeket. A vásárosok mellett, az (át)utazók részére is fent kellett tartani valamilyen hálásra alkalmas helyet, (ld. 2. sz. melléklet) így, mind a folyami- és szárazföldi kereskedelem, mind az átmenőforgalom éleszti újjá - mintegy 5-6 évszázaddal később - az iparkodóknak azon körét, akik - felismerve a fogadók fönkcióbővülésének szükségét - továbbvivői a Kopasz Péteri örökségnek. 2. 2. 1. A Fekete Sas vendégfogadó A Fekete Sas Vendégfogadó, - amely a város tulajdonában állt - már az 1700-as évek elejétől működött a Széchenyi tér 22. szám alatt. (ld. 3. sz. melléklet) A Magyar Hírmondóban az alábbi hirdetést olvashatjuk: „Nemes Szabad Királyi Esztergom Városának Fekete-Sas nevezetű Vendégfogadója, September hónapnak első napján, ezen folyó 1794-dik esztendőben, kótya-vetye által, a' leg-többet ígérőnek örökösen el fog adattatni."

2

0 A fogadó nyolc szobával, két konyhával, egy kamrával, két pincével, huszonnégy ló befogadására alkalmas istállóval, kocsiszínnel, kúttal, házi kerttel, négy réttel, két házhellyel rendelkezett,

2

1 így a 19. század elején, a vidéki viszonyok között is nagy fogadónak számított. A fogadó bérbeadásáról a városi jegyzőkönyv 1840. július 16-án kelt bejegyzésből értesülünk, (ld. 4. sz. melléklet) A bérleti szerződés alapján a Városi Tanács három évre bérbe adta Brenner Károly esztergomi polgárnak a Fekete Sas Vendégfogadót, évi ötszáz ezüst forintért.

2

2 A szerződésben a fogadós jogait és kötelezettségeit is rögzitik, amely szerint a fogadós köteles az adott bérleti évben a „kótyavetye alkalmával igért ötszáz ezüst 10