Kiss Adrienn: Kopasz Péter öröksége

Tartalom - 5. Érdekvédelem, érdekérvényesítés

a 10. §-ban veszi számba a fogadós- és szállodásipart, amelyet nem képesítéshez kötött mesterségnek, hanem engedélyhez kötött iparágnak minősít."

5 így tehát az intézmények bérlői, az ipartestület támogatása nélkül, csak az ipartörvény és a város által hozott szabályrendeletek értelmében érvényesíthették jogaikat a századfordulón. Az 1884. évi XVII. törvénycikk 11. §-a alapján a fogadósok, a szállodások, a város által kiadott a „fogadó-, vendéglő-, kávéház és kávémérés iparokról" alkotott városi szabályrendelet értelmében folytathatták iparukat.

1"' A szabályrendelet kötelező érvénnyel meghatározza, hogy fogadó, vendéglő és kávéház nyitására engedélyt „nem nyerhet az: a) a ki nyereségvágyból elkövetett bűntettért vagy vétségért büntetve volt; b) az, a ki bordélyházat tart."

11

7 Ugyanakkor szabályozza a működés feltételeit; részben erkölcsi, részben egészségügyi szempontból, korlátozza a nyitva tartás időpontját („éjjel 12 óra'), valamint tartalmazza a paragrafusok ellen vétőkre vonatkozó büntetések mértékét. Az Ipartestület az 1920-as években már tizennégy szakosztályból állt, külön-külön magába foglalva az egyes iparágakat. Az ipartestületi jegyzőkönyv bejegyzései között először 1922. november 4-i dátummal találunk említést vendéglősről. A vendéglátással 118 foglalkozó iparosok közül Szölgyémi József nevét olvashatjuk. A vendéglős szakosztályba tartoztak a szállodások, a kávéházasok, a kocsmárosok is. Az egyes szakosztályok mellett vizsgabizottságokat is felállítottak, akik a mestervalamint tanoncvizsgán minősítették a mesterek és tanoncok teljesítményét.

1

1'

1 36