Keppel Dániel [szerk.]: Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium…
Tartalom - A KÖZELMÚLT ÉS NAPJAINK
Gyakorló latintanárként azonban folyamatosan tapasztaljuk kollégáimmal, hogy számos nehézséggel állunk szemben. A rendszerváltás után új erőre kapott latinoktatás ugyan ismét népszerűvé tette e nyelvet, ám a negyven esztendő hányattatásainak következménvei egyre jobban érzékelhetővé váltak: nem volt folytonosság, elhalványult a klasszikus tudományok ismeretének, művelésének presztízse. Emellett a világ is nagyot változott, az angol vált világnyelvvé, a modern kor szemléletébe már nehezen lehet „belegyömöszölni" Horatius ódáinak, vagy Ovidius örök érvényű tanulságokat bemutató) történeteinek szépségét és fontosságát. Mit tudunk mégis mondani, érvként felhozni akkor, amikor hozzánk fordulnak bizonytalankodva kétkedő diákjaink? Miért tanulják négy vagy hat éven keresztül, heti három órában a nyelvtani táblázatok végtelen sorát, rendhagyót melléknevek alig használt ragozásait vagy az igeneves szerkezetek magyarra alig átültethető hadait?! Az így feltett kérdés megválaszolásakor — meglátásom szerint — kettős hatást kell elérnünk: hatni kell az észre és a szívre! Az észre egyszerű, hiszen elég csak felhívni a diákok figyelmét arra, hogy továbbtanulásuk során számos olyan stúdiummal találkozhatnak — orvosi, biológiai, gyógyszerészeti, jogi, nyelvészeti, történészi pályát választva stb. —, ahol szemesztereken keresztül kell latint tanulniuk vagy latinnal foglalkozniuk. Ha egy újlatin nyelvet akarnak elsajátítani, mennyire könnyebbé teheti a tanulást a latin nyelv ismerete! A szívre hatni sem túl nehéz, s talán még fontosabb is! Gondoljunk csak arra, hogy itt Esztergomban, itt az egykori Imperium Romanum északi határánál, Pannónia provincia limesének egyik városában, az ókori Solvában tanulhatunk! Itt, ahol Marcus Aurelius is megfordult a kvádok ellen harcolva, ahol úton-útfélen a római légiók nyomára akadhatunk Aquincumról Gorsiumig - ahol épp a közelmúltban tettünk egész napos „időutazást" a Floralia-fesztiválon a 9. évfolyam diákjaival. Tehát nem elég már, ha a tekintélyt parancsoló könyvtárak titokzatos lexikonjai és réges-régi könyvei között keressük a megbúvó, minket is körülfogó és magával ragadó genius loci-t, hanem — kihasználva korunk technikai eszközeit és alkalmazva a legújabb pedagógiai módszereket — színessé, átélhetővé, kézzel foghatóvá és mindenki számára elérhetővé kell változtatnunk az antikvitást! Komoly szakmai kihívás ez, nagy feladat, de ahogy Seneca mondja: „Non est virfortis et strenuus, qui laborem ugi!" — „Nem erős és becsületesférfiú a% kifut a munka elől!"
