Keppel Dániel [szerk.]: Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium…

Tartalom - TÖRTÉNELMI TÁVLATOK

Tanáraink és diákjaink önként vállalt ingyenes munkája nélkül az iskola nem maradhatott volna fenn. A szabadság személyi változásokat hozott intézetünkben is. A nálunk dolgozó szer­zetesnővérek elmentek a saját rendjük újraindításában segíteni. A ferencesek közül is sokan máshova kaptak beosztást, újrainduló rendházakba (Szécsény, Gyöngyös, Szeged, Zalaegerszeg és Kárpátalja). Ekkor fejeződött be a Bottyán utca felőli szárny harmadik emeletének átalakítása és a tetőtér-beépítés. A harmadik emeleten két osztály kapott helyet, a tetőtér pedig a noviciátus része lett, ahol 1991/92-ben a Szent István és a Szűz Máriáról nevezett rendtartománnyal való együttműködés keretében 37 novícius indult el a szerzetesi élet útján. Később a noviciátus is elköltözött Szécsénybe. Az ország súlyos bajai minket is érintettek. Úgy gondoltuk, minden új párt elfogadja a keresztény alapelveket és barátságos lesz az egyházzal szemben. Azután keresztény kur­zusról hallottunk, diszkriminációról, meg világnézeti semlegességről. A gazdaság is vál­ságban volt. Kisvártatva a krumpli drágább lett, mint a banán. (Mondtam a gazdasági vezetőnek, hogy főzzenek banánfőzeléket, de nem volt vevő az ödetre.) '90 őszén elkez­dődött a taxisblokád. Nem mertük tanulóinkat hazaengedni az őszi szünetre. Pár nappal később, amikor a helyzet stabilizálódni látszott, külön kocsiban utaztak Budapestig a vo­naton és mindenkinek a menetrendjét megnéztük, hogy hazajuthasson. Nem meglepő: közben egy apuka megjelent a Dunán egy uszállyal, hogy azon ő haza tudja vinni a fiát. Nagy élmény volt számomra Mindszenty bíboros újratemetése, melyen az iskola többi nevelőjével és diákjaimmal együtt rendezőként vettünk részt. Akkor láttam először ilyen nagy szabadtéri rendezvényt, díszvendégekkel, szektorokra osztott nézőtérrel. Tud­tuk, hogy ez tulajdonképpen II. János Pál pápa tervezett magyarországi látogatásának esztergomi főpróbája. Ez az esemény is bizonyította számunkra, hogy már új irányba halad az ország. Az 1991-es ballagáson valahogy másképpen hangzottak nekem a diák­ének jól ismert szavai: „ Vivát et res publica, et qui illa regit!" A magyar katolikus egyház II. János Pál pápa látogatására készült. Az esztergomi eseményeket előkészítő bizottságnak Pál atya és József atya volt a tagja. Néhány ülésen én is ott voltam, így láttam, milyen bonyolult szervezést igényel egy ilyen esemény. Persze voltak, akiket csak az érdekelt, hogy hol lesznek elhelyezve a perselyek. A szerzetesrendek egy drágakövekkel díszített rózsafűzért szándékoztak a pápának adni, erre a pénzt Pál atya gyűjtötte, én tároltam és tartottam nyilván, hogy melyik szerzet mennyit adott. Már a pápalátogatás kezdete előtt néhány nappal, augusztus közepén beérkeztek diákjaink, hogy mindent megbeszéljünk, elpróbáljunk. Az akkor érettségizett osztályom 42 tanulójából 41 visszajött segíteni. Az NB szektor volt a miénk. A pápa látogatása nagy élmény volt mindannyiunk számára. Mégis volt néhány zavaró tényező. Állandóan a lehetséges me­rényletekre gondoltunk. Zavart a hatalmas biztonsági apparátus jelenléte, a komman­dósok fekete ruhája. Rendezőként állandóan másokkal kellett foglalkoznunk. Mégis a Szendéleknek az a sugárzása, ami abból az emberből kiáradt, magával ragadott és köze­lebb vitt minket Istenhez. Személyesen nem találkoztam a Szentatyával és sajnos az iskolában sem tett látogatást. Noha csak messziről láthattam, mégis sokkal több volt, mint egy televíziós közvetítés. Iskolánk egyik tanulójától a bazilika makettjét kapta ajándékba. Az 1991/92-es tanévben indult először bejáró tanulókból álló C osztály az isko­lánkban. Röviden az okairól. 1991-ben több mint 400 jelentkezőnk volt az első évfo-

Next

/
Thumbnails
Contents