Keppel Dániel [szerk.]: Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium…
Tartalom - TÖRTÉNELMI TÁVLATOK
Tanáraink és diákjaink önként vállalt ingyenes munkája nélkül az iskola nem maradhatott volna fenn. A szabadság személyi változásokat hozott intézetünkben is. A nálunk dolgozó szerzetesnővérek elmentek a saját rendjük újraindításában segíteni. A ferencesek közül is sokan máshova kaptak beosztást, újrainduló rendházakba (Szécsény, Gyöngyös, Szeged, Zalaegerszeg és Kárpátalja). Ekkor fejeződött be a Bottyán utca felőli szárny harmadik emeletének átalakítása és a tetőtér-beépítés. A harmadik emeleten két osztály kapott helyet, a tetőtér pedig a noviciátus része lett, ahol 1991/92-ben a Szent István és a Szűz Máriáról nevezett rendtartománnyal való együttműködés keretében 37 novícius indult el a szerzetesi élet útján. Később a noviciátus is elköltözött Szécsénybe. Az ország súlyos bajai minket is érintettek. Úgy gondoltuk, minden új párt elfogadja a keresztény alapelveket és barátságos lesz az egyházzal szemben. Azután keresztény kurzusról hallottunk, diszkriminációról, meg világnézeti semlegességről. A gazdaság is válságban volt. Kisvártatva a krumpli drágább lett, mint a banán. (Mondtam a gazdasági vezetőnek, hogy főzzenek banánfőzeléket, de nem volt vevő az ödetre.) '90 őszén elkezdődött a taxisblokád. Nem mertük tanulóinkat hazaengedni az őszi szünetre. Pár nappal később, amikor a helyzet stabilizálódni látszott, külön kocsiban utaztak Budapestig a vonaton és mindenkinek a menetrendjét megnéztük, hogy hazajuthasson. Nem meglepő: közben egy apuka megjelent a Dunán egy uszállyal, hogy azon ő haza tudja vinni a fiát. Nagy élmény volt számomra Mindszenty bíboros újratemetése, melyen az iskola többi nevelőjével és diákjaimmal együtt rendezőként vettünk részt. Akkor láttam először ilyen nagy szabadtéri rendezvényt, díszvendégekkel, szektorokra osztott nézőtérrel. Tudtuk, hogy ez tulajdonképpen II. János Pál pápa tervezett magyarországi látogatásának esztergomi főpróbája. Ez az esemény is bizonyította számunkra, hogy már új irányba halad az ország. Az 1991-es ballagáson valahogy másképpen hangzottak nekem a diákének jól ismert szavai: „ Vivát et res publica, et qui illa regit!" A magyar katolikus egyház II. János Pál pápa látogatására készült. Az esztergomi eseményeket előkészítő bizottságnak Pál atya és József atya volt a tagja. Néhány ülésen én is ott voltam, így láttam, milyen bonyolult szervezést igényel egy ilyen esemény. Persze voltak, akiket csak az érdekelt, hogy hol lesznek elhelyezve a perselyek. A szerzetesrendek egy drágakövekkel díszített rózsafűzért szándékoztak a pápának adni, erre a pénzt Pál atya gyűjtötte, én tároltam és tartottam nyilván, hogy melyik szerzet mennyit adott. Már a pápalátogatás kezdete előtt néhány nappal, augusztus közepén beérkeztek diákjaink, hogy mindent megbeszéljünk, elpróbáljunk. Az akkor érettségizett osztályom 42 tanulójából 41 visszajött segíteni. Az NB szektor volt a miénk. A pápa látogatása nagy élmény volt mindannyiunk számára. Mégis volt néhány zavaró tényező. Állandóan a lehetséges merényletekre gondoltunk. Zavart a hatalmas biztonsági apparátus jelenléte, a kommandósok fekete ruhája. Rendezőként állandóan másokkal kellett foglalkoznunk. Mégis a Szendéleknek az a sugárzása, ami abból az emberből kiáradt, magával ragadott és közelebb vitt minket Istenhez. Személyesen nem találkoztam a Szentatyával és sajnos az iskolában sem tett látogatást. Noha csak messziről láthattam, mégis sokkal több volt, mint egy televíziós közvetítés. Iskolánk egyik tanulójától a bazilika makettjét kapta ajándékba. Az 1991/92-es tanévben indult először bejáró tanulókból álló C osztály az iskolánkban. Röviden az okairól. 1991-ben több mint 400 jelentkezőnk volt az első évfo-
