Keppel Dániel [szerk.]: Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium…
Tartalom - TÖRTÉNELMI TÁVLATOK
ZICHY LÁSZLÓ Az esztergomi Franka 1961 és 1965 között 45 év — nyolc osztálytalálkozó. Innen visszanézve már történelem, gimnazista szemmel előre beláthatatlan idő. Egyike vagyok az 1965-ben végzett IV. Reálnak, annak a csapatnak, amely ma is összejár, általában évente, ki havonta, ki Frajka Félix vagy Teofil miséin találkozik. Címlisták a neten, hol egy saját sztorival vagy verssel, máskor egy üzenettel. Pár éve éppen nálunk, itt Eszak-Somogyban, Mágocson találkoztunk, és másnap a szomszéd településen Szent Ferenc emlékművet avattak. Elmentünk az ünnepségre és olyan Szent Ferenc himnuszt énekeltünk, hogy sokáig arról beszélt az egész talu. Néhánv jó hangú ember, Csányi Laci bácsi, a piarista magyartanár népdalversenyein csiszolódva mégma is igazi hangulatot tud csinálni. Sokszínű társaságból vált egységessé az osztály, megőrizve, tovább csiszolva a színeket és tehetségeket. S nem akármilyen történelmi helyzetben! 1961-ben kezdtünk, alig 5 évvel a forradalom után, amely a nyugati világ előtt nemzetünk dicsősége volt, azonban nekünk még annyit sem volt szabad mondani, hogy forradalom. Nem beszélhettünk Trianonról, költőink erről szóló verseit a kötetekből „kifelejtették". A XX. század történelme szinte teljesen tabuvá lett téve, és tanulhattuk azt a fikciót, amit a szovjet birodalom hallani szeretett. Arról sem illett beszélni, hogy üldözik a vallást, s arról sem, hogy számos diák származása miatt egyszerűen ki volt tiltva minden állami középsiskolából. Természetesen én is, de úgyis ide jöttem volna! Nem tudom, hogy a tilalomfák és fenyegetések ellenére, hogyan tudták tanáraink mindazt a hitet és nemzeti elkötelezettséget és valós tudást átadni, amely mind a mai napig él bennünk. De kétségtelen, hogy tudták. Talán az elmondható jó hangsúlyozásával, alig elejtett félszavakkal, megjegyzésekkel, egy-egy odaadott könyvvel. De az, hogy odabent a gimnáziumban tökéletesen más hang uralkodott, mint a falakon kívül, az mindenki számára tudott volt. A szüleink odakint éltek, kapták a támadásokat és diszkriminációkat, mert vallásosak voltak, nemzeti érzelműek, s igen sokan származásuk miatt kerültek nehéz helyzetbe. De nekünk megadatott 4 év védettség az esztergomi ferences bástyán belül. Nem voltak kétségcink, hogy családunk körül figyelő szemek és nyitott fülek ólálkodnak, mint az egész jól ellenőrzött társadalomban. De a szabadság e kis szigetén — bár tudva a tabukat és korlátokat—a tudásnak elég tere adatott. Az atyák kívül tudták tartani a rosszat. Arról nem beszéltek és nem beszélhettek, hogy őket hogyan kísértették, zsarolták és fenyegették. Utólag azért tudjuk, hogy nagy volt rajtuk a nyomás. Azt mondhatom, igazi ferences légkör uralkodott: a segítés és a megértés szelleme — a szereteté. Ez nem csökkentette a magas elvárásokat. Az iskola színvonalas, országos hírű volt. Az atyák érdeme, de a miénk is. Pályázatokon, tanulmányi versenyeken sokan szerepeltünk, én ennek köszönhetem a diplomám, hiszen előttem az utak UBILEUMI ÉVKÖNYV 1931 - 2011 59
