Keppel Dániel [szerk.]: Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium…

Tartalom - TÖRTÉNELMI TÁVLATOK

— Ugórjunk egy nagyot a történelemben! 194S-ban államosították a^egybá^i iskolákat, szétszórták a szerzeteseket, majd egy 1950-ben született megállapodás alapján négy rend visszakaphatott nyolc középiskolát, köztük aferencesek is az esztergomi és a szentendrei gimnáziumot. — Az ötvenes évektől a korábbi pasztorációs tevékenység némileg háttérbe szorult, a rend fő profilja a tanítás lett és maradt évtizedeken keresztül. Ekkoriban elsősorban a magyar társadalomban „osztályidegennek" minősített gyerekeket vették föl az egyházi iskolákba, gondolok itt az egykori főnemesek, nemesek, illetve horthysta katonatisztek gyermekeire, akik képességükkel, hazulról hozott műveltségükkel, nagyszerű tanulmányi eredményeikkel öregbítették iskoláink hírnevét. Nem szabad azonban megfeledkeznünk azokról a vidéki gyerekekről sem, akik az itteni érettségi után kerültek főiskolákra, egyetemekre, illetve közülük sokan egyházi pályára lépve, mintegy utánpótlását jelentették az egyházmegyés papságnak és a szerzetesi közösségeknek. Igaz ugyan, hogy napjainkban a tanári karnak csupán egyharmada szerzetes, a tantestület többi tagja civil, hiszen 1989 óta helyt kell állnunk számos visszakapott rendházban, ám a mentalitás, a lelkiség ferences volta töretlenül megmaradt. (Megjelent a Hídlap 2009.7. évfolyam 20. számában.)