Keppel Dániel [szerk.]: Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium…

Tartalom - IN MEMORIAM

BILEUMI ÉVKÖNYV 1931 - 2011 lAá ANDREKA GABOR Bubik István, Bubu itt hagyott minket... Furcsa lett a világ tegnap reggel. Egy kicsit homályos és egy kicsit csillogó. így telt a tegnap, s így telik a ma. Könnyesen, lassan, keservesen. Ritka tempóban. Vannak közöttetek jó néhányan, akik átéltétek, milyen valakivel három éven keresztül a tanév minden napját éjjel-nappal együtt tölteni. S még azon túl is, a nyári szünidő 1-2 hetét, a szilvesztereket, egyéb ünnepeket, a közös zenélést és megannyi más időt. Megosztani a „halálos szerelem" örömét, a szakítás bánatát. Együtt kóstolgatni az élet ízét — édességét és keserűségét egyaránt. A világot megváltani kamaszként, és azóta is, bármikor találkozva. 1 losszan-röviden részesedni egymás életében. Soroljam sikereit? Megteszem! Rendes magyar ember lett, és Istent szerető. Hosszú keresgélés után tündéri házastársra lelt, „Hajnal-szép", „1 lajnal-friss" kicsi Rékát kapott-fogadott ajándékba... A színjátszásban talán az a legnagyobb, amikor valaki úgy formál meg egy szerepet, hogy a néző/barát elfelejti: én ismerem ezt az embert! Neki sokszor sikerült! „ Uram, Te jónak láttad elszólítani. Szent azßkarat, mely így tud dönteni!" Az Úr megengedte, hogy ne ágyban, párnák közt haljon meg — ahogyan kérte. Elhívta őt, hogy hozzá haza menjen. Hiszem és tudom, hogy most volt készen az útra. Az osztályból elsőként követte István atyát. Hogy miért? Nem tudom. Hogy hogyan? Sejtem. A tegnapi evangélium így szól: „Azért ti is álljatok készen, mert azEmberfia abban azprában jón, amikor nem is gondoljátok. "(Alt24,44) Az ő mennyei születésnapja az Úrjézus földi születésnapjára készülődésünk első napja. Dicsőségjézus Krisztusnak! (1958-2004) 149