Keppel Dániel [szerk.]: Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium…
Tartalom - TEMESVÁRI PELBÁRT ÉVFORDULÓ
ÍUBILEUMI ÉVKÖNYV 1931 - 2011 Dr. Seregély István egri érsek prédikációja az ünnepi szentmisén Kedves Testvérek! Megéltem azokat az időket, amikor a magyar történelem eseményeire és szerepiciire emlékezni gyanús dolog volt, és aki tette, a nagybetűvel írt haladás ellenségének számított. Ma már hirdethetjük is, hogy egy ország, egy nemzet és nép genetikai öröksége, kulturális hagyatéka a jövet építésének szilárd alapja. Minden európai nép büszke az elődei által megszerzett kincsre, és gyarapítani szeretné az elődöktől szívesen fogadott bátorítás nyomán ezt a drága örökséget. Ennek szolgálatában állt ez az év is. E háznak egykori elöljárója a magyar keresztény lelkiségnek és műveltségnek becsületet szerző tudós és nagyszorgalmú ember, Temesvári Pelbárt. Halála félévezredes évfordulóján Temesvári Pelbárt évet tartott — a hazájukat szeretet magyarokkal együtt — az esztergomi gimnázium és ferences rendház is. Ma ünnepeljük a jubileumi esztendő befejezését. Ma egyben a már boldoggá avatott Batthyány-Strattmann László emléknapja és Szent Vince diakónus vértanú ünnepe van. A temesvári származású tudós ferences szerzetes abból az örökségből építette életét, tudását és lelkiségét, amelyről annak idején Szent Vince vértanúsággal tett bizonyságot. Boldog Batthyány-Strattmann László pedig Páter Pelbárt magyar jövőt építő hagyatékával gazdagított magyar szellemben nevelkedett az elmúlt század példaadó orvosává, boldog család alapítójává, a szegényeket védelmező Jézus Krisztushoz hasonló büszkeségünkké. Kedves Fiatal Barátaim! Mindnyájukból, kik ma velem itt ünneplik a Temesvári Pelbárt év lezárását, néhány év múlva egy új magyar értelmiség tagjai lesznek. Erre készít föl a Temesvári Pelbárt nevét viselő gimnázium is. A mai iskolák jövőszolgálata azonban nemcsak az iskolák fönntartóitól, a pedagógusoktól, az iskolák fölszereltségétől függ, hanem lényegében az itt életük szerencsés alakítására fölkészülő fiatal magyaroktól. Maguktól hölgyeim és uraim, tőletek, kedves fiúk! Ezért kérem a boldoggá avatott múlt századi szemorvost, hogy eszközölje ki mindnyájatok számára az éleslátást, és kérem a vértanú Szent Vincét, hogy szerezzen az övéhez hasonló, megalkuvást nem ismerő állhatatosságot egy — és nem vagyok féltékeny — nálam és nálunk jobb magyar, keresztény, tudós, szorgalmas, művészi és bátor élethez a mindenható Istentől. Mindehhez viszont hozzá kell tennem, hogy az Úristen, aki javunkat nálunk sokkal inkább akarja, és ennek minden föltételét megadja, helyettünk nem váltja azt valóra. Rajtunk múlik, hogy az egyetlen és megismételhetetlen, ma fiatal, holnap idősebb és végül elmúló életünk során jól gazdálkodjunk Isten ajándékaival. Egyetlen népnek sincs helye ezen földön, akinek fiai ezt a gazdálkodást abbahagyják. Temesvári Pelbártra emlékezni akkor nem képmutatás, ha mi magyarok, akik
