Keppel Dániel [szerk.]: Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium…

Tartalom - A KÖZELMÚLT ÉS NAPJAINK

A KÖZELMÚLT ES NAPJAINK mód itthon Magyarországon, akkor inkább több pénzt kell keresni, mint kevesebbet. Ez is nagyon helyes, bár nem ez az egyeden fontos dolog. Járjátok a világot, de egy dolgot ne felejtsetek el! Előbb vagy utóbb haza kell jönni! Van egy hely, amit meg kell tartani. A világ úgy van felosztva, hogy csak egyetlen darabja van az egész glóbusznak, ami a mienk. Ez csak Magyarország. Meg kell tartanunk! Lehet menni, a modern világ csábításainak egy részét érdemes elfogadni, érdemes kipróbálni, de egy idő után haza kell jönni, és azért kell dolgozni, hogy ezt a földet meg tudjuk tartani. Nem úgv általában, hanem mindenkinek a saját falujában, a saját városába, a saját gyülekezetében, a saját iskolájában. Egyébként nagyon jól menő, nagyon okos, nagyon gazdag, de boldogtalan földönfutók lesztek. A szűnni nem akaró tapsvihart Diákegyesületünk vezetői szakították meg. Orbán Viktort tiszteletbeli ferences öregdiákká választották, és átnyújtották a Temesvári Pelbárt kitüntetést. A tornatermi ünneplést a Boldogasszony Anyánk eléneklésével zártuk. A miniszterelnök úr ezek után megtekintette intézményünket, ahol minden lépésénél egy-egy diák állt sorban autogramért. Mindenkivel kezet fogott, volt egy-egy személyes kérdése, a 12/B-sek megkérték vegye fel Árpád atya kedvenc dzsekijét — olyan volt, mintha a valóságos családtagjaival találkozott volna. Vacsorára a rendi ebédlőben került sor iskolánk polgári körének tagjaival. Sokáig vártunk, hogy elbúcsúzhassunk tőle: az udvaron sötétben égő mécsesekkel a kezünkben énekeltük el a „Sok számos esztendőket vígan megérhess" kezdetű köszöntő-dalunkat. Meghatódottan és boldogan fogadta. Örültünk, hogy itt volt — életünket meghatározó élménnyé vált a vele való találkozás, hetekig csak erről beszélgettünk. 132