Keppel Dániel [szerk.]: Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium…

Tartalom - A KÖZELMÚLT ÉS NAPJAINK

legfelső fokán állni. Hatalmas megtiszteltetés egy országot képviselni. Nem magunk miatt voltunk ott elsősorban, hanem egy nemzetért, mely mögöttünk állt. Nem a kedvenc kis zenénket játsszák el, mikor a dobogón állunk, hanem a nemzetünk himnuszát. Nem az arcképünket emelik a magasba, hanem a nemzeti lobogót. Egy olimpikon nem elsősorban magának szerzi az érmet, hanem az országnak, a nemzetnek, mely szülte őt. Büszke vagyok, hogy részese lehettem annak a csapatnak. Az érzés, hogy összefogva, közös erővel képesek voltunk győzni, és mindenki a maximumot hozta ki magából, felejthetetlen... Bizonyára hallottatok az idei olimpiáról és arról, hogy két arany- és egy ezüstéremtől fosztottak meg minket. Én hiszek abban, hogy Annus Adrián és Fazekas Róbert ártatlan, de nem szabad elfelejtenünk, hogy egy nemzet van mögöttünk, és ha magunkat besarazzuk, besarazzuk az országot is. Azok a kitűnő olimpikonok, akik tisztán és becsülettel küzdöttek, és Magyarországnak újabb érmeket szereztek, a háttérbe szorultak. A média azon szeret csámcsogni, ha valami rossz. Arról írtak a lapok nap mint nap, hogy doppingbotrány itt és ott, nem a nyertesekkel foglalkoztak. Jóval nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetni a nyertesekre, és velük foglalkozni, mert megérdemlik... Kedves fiúk, köszönöm szépen, hogy végighallgattatok. Hajrá Franka! Haj rá Magyarország! Hajrá Magyarok!" 123