Kénerné Majer Mária: A munkásbiztosítástól a nyugdíjbiztosításig

5 A társadalmi gondoskodás fejlődése Jótékonysági egyletek A középkorban elsősorban az egyház gondoskodott a szegények és elesettek támogatásáról, de a városok, községek is részt vettek a szegénygondozásban. Egyes szerzetesrendek kórházakat, szeretetházakat alapítottak a szegények és betegek megsegítésére. A XII. század második felében a Szt. Jánosról nevezett lovagrend Esztergomban ispotályt létesített az utasok és betegek számára, mely a hazai kórházak első ősének tekinthető.

3 A kiegyezés évében Esztergomban két jótékonysági egylet alakult. Mindkettő alapszabálya fennmaradt, melyekből tevékenységük megismerhető. Szt. Erzsébet nőegylet Elődje az 1848-as hadirokkantakat segélyező egylet volt. 1867. november 19-én, Erzsébet napján tartott alakuló gyűlésen hozták létre a Szt. Erzsébetről nevezett nőegyletet. Alapszabályát a belügyminisztérium hagyta jóvá. Évtizedeken át működött, fővédnöke az esztergomi hercegprímás, elnöke Majer István kanonok volt. Első bevételi forrása az elődszervezettől átvett kétszáz forintnyi összeg volt. További bevételei: - alapítványok évi kamatából, - a rendes tagok éves tagdíjából, - Jólelkűek adományai és hagyományai"-ból, -jótékonysági rendezvények bevételeiből, - az újévi üdvözlések megváltására vállalt összegekből adódtak A jótékony egylet célja - saját meghatározása szerint - a következő volt

4: „Végínségre jutott, testileg vagy lelkileg elnyomorodott, vagy huzamosan beteg és munkaképtelen, úgy rendkívüli csapásokkal sújtott Esztergom városi és megyei mindkét nembeli lakosokat, főleg ügyefogyott özvegyeket, árvákat, vitézeket és honvédeket erkölcsi és anyagi vigasztalásban és segedelmezésben részesíteni, s így a boldogságra áldásosán hatni." 3 Osváth Andor: Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék múltja és jelene 394. o.