Kénerné Majer Mária: A munkásbiztosítástól a nyugdíjbiztosításig

28 munkásokról ily módon gondoskodnának. Németországban több nagyobb pénztár létesített már üdülőtelepeket a biztosítottak javára. Van talán hazánkban is olyan pénztár, amely e feladat megoldására saját erejéből vállalkozhatnék. Bizonyosabb azonban, hogy tömörülve és egyesülve, minden nagyobb megerőltetés nélkül is létrehozhatnának a pénztárak olyan intézményt, amely az érintett céloknak megfelelne. Közös akarattal és kitartó összműködéssel létesülhetne az ország valamely különösen alkalmas pontján egy munkásszanatórium. Minő jogosult önérzettel tekinthetnének a pénztárak ily magasztos alkotásra! Abban a reményben vagyunk bátrak az eszmét felemlíteni, hogy az a tekintetes Igazgatóság kebelében óhajtott visszhangra fog találni. Ha e reményünk megfelelne a valóságnak, a további teendőkre nézve a következőket volnánk bátrak megjegyezni: méltóztassék a pénztár kebeléből egy vagy több tagot kiküldeni. A kiküldöttek annak idején tanácskozhatnának az eszme életrevalósága, kivihetősége felett. Megvitathatnánk ennek részleteit. Határozhatnának a megvalósítás módozatai felől. Indítványunkat a Tekintetes Igazgatóság jóakaratú figyelmébe ajánlva, kartársi üdvözlettel maradunk az Esztergom megyei Kerületi Betegsegélyző Pénztár nevében Esztergomban 1906. január 29-én. dr. Walter Gyula p. prelátus, kanonok, elnök, Kecskeméthy János alelnök., dr. Áldori Mór főorvos, Paulovits Géza titkár, Fekete Ferenc pénztárnok, valamint az igazgatósági tagok."

2

7 1907. április 25-én az esztergomi pénztár kezdeményezésére a hazai kerületi pénztárak országos értekezletet tartottak Budapesten. Az értekezlet fő témája az átalakulás és az ezzel kapcsolatos fontos kérdések megvitatása volt. Az orvoskérdés megoldása halasztást nem tűrt, hiszen a pénztáraknak létérdeke fűződött a kérdés sikeres megoldásához. Az értekezletet Walter Gyula, az esztergomi pénztár elnöke vezette. A betegbiztosítás reformja A kormány 1906-ban olyan munkásbiztosítási törvényjavaslat készítését határozta el, amely központi szervezet által lehetővé teszi az ország területén a betegek azonos módon történő segélyezését. Az Országos Ipartanács megtárgyalta a javaslatot, 2 Betegsegélyző szaklap, 1906. március 1. 5. szám, 41. o.