Kaposi Endre: Fotográfusok Esztergomban a XIX. és a XX. században

zeit Lőrinc utcai műtermét, s odaveszett teljes felszerelése. 1945. március 28-án tért haza, s április 2-án Esztergom-Komárom Vármegye első alispánja, júniusban az ideiglenes nemzetgyűlés képviselője, majd Esztergom függetlenített kommunista párttitkára lett. Közel két év után lemondott, és fényképész kisiparosként - mint miniszteri biztos - a KIOSZ helyi szervezetének létrehozásán munkálkodott. Tagja volt a Komárom megyei Törvényhatósági Bizottságnak és Esztergom Város Képviselőtestületének. 1951-ben kapott megbízást a városi könyvtár megszervezésére, de már ezt megelőzően is óriási energiával szervezte a város kulturális életét. Közben pedig újabb és újabb portrékkal gyarapította fotográfusi életművét, sőt felelevenítette ifjúkori kísérleteit és fotogramokat is készített. 1977-ben fotográfusi életművének keresztmetszetét nyújtó kötet jelent meg a Corvina Kiadó Foto sorozatában. Színes, sokoldalú egyénisége markáns tényezője volt Esztergom szellemi életének. 1979. április 15-én halt meg. A Szocialista Hazáért Érdemrend, a Munka Érdemrend arany és ezüst fokozata, a Szocialista Kultúráért, a Kiváló Népművelő, a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem kitüntetések birtokosa és 1973 óta Esztergom díszpolgára volt. Emlékkiállítását Kollányi Ágoston filmrendező nyitotta meg 1982. április 15-én az Esztergomi Vármúzeumban. Az Új írás című folyóirat 1982. szeptemberi számának képmelléklete és külső borítólapjai az ő művészportréiból vett válogatással jelentek meg. A Fotóművészet című folyóirat 1979-es évfolyamának 3. számában olvashatunk róla megemlékezést. 1920. augusztus 5-én adja hírül az „Esztergom és Vidéke" hogy: „Képesítés kell a fényképezési iparban. A kereskedelemügyi miniszter tekintettel arra, hogy a fényképezés csak huzamosabb idő alatt sajátítható el, 61752/920 szám alatt most kiadott rendeletével a képesítési igazoláshoz kötött mesterségek közé sorolta." Ezzel a rendelettel jogilag is szentesítetté vált a fotográfia megkettőzöttsége, ám ebből a körülményből nem az iparszerű fényképezés presztízsének növekedése következett - bár a rendelet alkotói feltehetően erre számítottak - hanem éppen az ellenkezője. Hiszen az André Kertész típusú zseniális „amatőrök" őrizték ill. teremtették meg a fényképezés művészeti rangját, míg a kisipari fényképezés véglegesen és végletesen kommercializálódott. 1921-ben egyetlen fotográfiával kapcsolatos közleményt találunk pontosabban néhányszor megismételt hirdetést - miszerint: „Fényképészeti áruk úgymint lemez, fehérpapir, előhívó, fixáló, aranyfürdő, stb. 33