Horváthy Péter: Feljegyzések az elfelejtett városból

ra, a Sziget fáinak zöldje mögött, a Szénrakodó feketéllik, még távolabb a Táti szigetek szürkéje. A láthatáron a Gerecse kékbe hajló vonala. A kert ajtaján egy dróthurok: ha rá van hajtva, akkor nincs itthon Mutyi bácsi; ha nincs ráhajtva, be lehet menni. Kicsit meglepődik, hogy beállítok hozzá: Zsüléknek tanít kémiát, velem még nem találkozott. Int, üljek csak le a veranda asztalához. Nekem is hoz egy pohár málnaszörpöt, fölkeveri „turbulencia-elvével" (azaz szódával). „Erdekeinek a csillagok?" Furcsa dolgokat mond, hitetlenkedve hallgatom. S míg az antik költő intelmét megszívlelve, szürcsölöm a málnaszörpöt

1", azon tűnődöm, vajon miért is „kár Babylon sötét számításait kérdeni"? 81. Apuci Apucit gyakran látom, amint télen is nyitott kabátban, gombolatlan zakóban, mellényzsebbe gyűrt nyakkendőben iszkol a posta felé, nagy köteg könyvvel a hóna alatt. Nemrég költöztek föl a Konyekék házából a dombtetőre. Elámul, aki belép hozzá: képek, képek mindenütt, körös-körül a falon. A balkonról elénk tárul a Duna, föl egészen a Szigetekig. Összejönnek az. ismerősök; képekről beszélnek meg könyvekről, teát isznak. „Minden jő festmény valójában önarckép" - magyarázza Bandi bácsi. A Hordóból jövet, a Poszpislibe menet, fölugrik a Búsképű Lovag is. a Macskák Barátja. (Nemrég települt át a Hatalmasból.) Hátát a cserépkályhának döntve, a Karamazov testvéreket elemzi. » Már homályba olvad lenn a város, csak a templomtornyok merednek föl a világos ég elé, széles karéjban, a Bazilikától a Kerektemplomig. 36. ..Szűrd meg bölcsen a bort!" (Horatius: Carminum, I.iber I.. XI.) A záró idézet ugyanebből a műből való. 61