Horváthy Péter: Feljegyzések az elfelejtett városból

Heverészünk a parton, tervezgetünk: Gyóri fizikus lesz. En is. Vagy csillagász. Rezső vitorlást épít és világ körüli útra megyünk: a Tengerre, sőt az Óceánra! Kínába, meg a benszülöttek közé. Rezső már Lengyelországban is volt, előadást is tartott erről Lili Néninél, a Könyvtárban! Van, hogy továbbevezünk, föl a Szigetek közé. Összehajolnak a fák a sekély víz fölött. Riadtan menekülnek a madarak a közeledtünkre. Alkonyodik, mire visszaérünk. A vízen még világos van. de a fák alatt már szürkül. Bár még minden tisztán kivehető, a tárgyak mintha szemcsékre bomlanának; hamvassá, puhává válik a levegő. Most nincs lazsálás: a parton sétálók. Ők. kinn: vasalt, tiszta ruhában. Mi itt, lenn: fürdőnadrágban, naptól vörös testtel. Pár csapás még, aztán odakanyarodunk a stéghez. Meghitten sárgállik a lámpa fénye a csónakház, előtt. 59- Reggeli edzés Most Feri bácsi fütyüli az. „eeelkééésziilni - hopp "-ot. Már csak a reggeli edzésre járok, háromnegyed hatkor. Sötétben, félálomban érkezem: meg-megcsúszik a bicikli kereke a nedves keramiton. A víz hideg, többszöri nógatásra ugrunk csak bele. Sűrű köd tölti be az Uszodát, egyetlen lámpa dereng a medence túlsó végén. Eleinte fázunk, de pár hossz után bemelegszünk. Megvirrad. Hétkor bekapcsolják a fűtést, feloszlik a köd. Nem sietek haza. Kétezer méter jóleső fáradtságával az. izmaimban, a fűtőtest mellett szárítkozni: a nap legszebb pillanata! Pisti a legszebb lány az egyesületben, ezt még Tomi fedezte föl tavaly; azóta én is beláttam. Izgalmasan feszül rajta a piros fürdőruha, szabadon hagyva izmos hátát. Micsoda szerencse: minden reggel egy pályán úszunk! 60. Egy perc az élet Mi ütött a Morbiba? Igaz, pár éve jó úszónak indult, de mióta fölserdüli, eltűnt a strand tájáról, még edzésen se láttuk. Most meg