Horváthy Péter: Feljegyzések az elfelejtett városból

53- Felnőttünk! A gimnazisták kiváltsága: a tanítás csak fél kilenckor kezdődik. Az egyensapkát és jelvényt meg kell venni, de viselni már nem muszáj. A lányoknak - harminchétén vannak az osztályban, fiú csak három - kötelező a köpeny. A szoknya is az lenne, de nem szólnak a tanárok, ha a lányok a köpeny alatt nadrágot hordanak. A tornateremben csak kosarazni szabad, focizni tilos. Már nem iskolapadban ülünk, hanem igazi asztalnál, külön széken. A padló parkettás, nem olajozott. Hiába, ez. már nem általános iskola, már (majdnem) felnőttünk! 54. Szeptemberi strand Szeptember elején legszebb a Strand, a nyári forróság elmúltával. Sárga levél borítja a medence partját. Alig lézeng valaki a strandon. pedig szépen, simogatőan süt a nap. Emlékké halkul a nyári zsivaj. Géza Bácsi a Kisdunán pecázik, nyitott kabinjából kikandikál a merítőháló. Ilyenkor a legjobb úszni, követni az árnyékom a medence fenekén. A reggelek már hűvösek, de délutánra felforrósodik a csúszda. Égeti a talpam, a tenyerem a bádog. Lecsúszni nem lehet ahhoz le kellene önteni a csúszdát egy vödör vízzel - de lemászni igen, le, egészen a víz fölé. Nézem a pelyhedző állú kamaszt, aztán belecsobbanok a rezzenéstelen víztükörbe, a platánlevelek közé. 55. A Halásztól a Zokogóig „Kimondták fölöttünk a halálos ítéletet, kéremszépen" - imbolyog Lajos Bácsi a Zokogóből jövet, a Halász felé menet. „Mi a baj, Lajos Bácsi?" - „A Szóda! Azt mondta, lebontják a Csónakházat! Pedig a Szóda iskolázott ember, tanító!" Lajos Bácsi élete szigorú határok közt zajlik: Alfája a Zokogó, Omegája a Halász. Egy kajak kölcsönzési díja egy kisfröccs; hálózsákért, sátorért legalább nagyfröccs a taksa. 44