Horváthy Péter: Feljegyzések az elfelejtett városból

„Tanárúr"-nak szólítják. Az erdész puskával a levegőbe lő: le is esik egy hullócsillag! Egy hét múlva látogatóba jönnek a szülők. Kálmán papája fogorvos - autóval érkezik. „Képzeld, Apu! Már EGY HETE nem mosakodtam!!" - szalad eléje a fia lelkendezve. 37. Evagationes Spiritus" „Introibo ad altarem Dei'"

2 - „xi-xi-xi-xi-xi xi-xi-xi-xi-xi" - válaszolom, az idősebbektől tanult tökéletes latinsággal. Már egy éve ministrálok az Öregtemplomban, de a miséből egy kukkot sem értek. Áldozásnál is csak annyit morgok, hogy „Kiszti-kusztu"". Adnak egy könyvet, benne van latinul is, meg magyarul is. Csodálkozom, minek? Nem elég tudni a választ, érteni is kell? Lassan mégis rámragad a szöveg. Szeretek ministrálni, különösen a Rövidpáternek: van, hogy húsz perc alatt ledarálja az egész misét! Sokat vagyunk a templomban: segítünk a Nővéreknek feldíszíteni az oltárt. Harangozunk, az orgona fújtatóját tapossuk Ammer Bácsinak. Szeretnénk fölmenni a toronyba, de nem engednek: a poros létra fokhíjas. Vetélkedünk Jóskával, ki lesz ma a Jobbnagy. „Titkos Értelmű Rózsa! Dávid Király Tornya! Elefántcsonttorony!" - bóbiskolok litánia közben. Azt tervezgetem, hogy tudnék fölmászni az oltárra, aztán az oszlopokról még följebb. Csak ne kellene annyira pisilni! Hideg a templom. Nyár végére kilyukad a tiroli bőrnadrágom. 38. Olyan okok forognak fönn Gyuszi bácsi agglegény. Bár református, mégis ide, az Öregtemplomba jár misére, mert ez közelebb van. Be csak a Szent11. A Szórakozottan Imádkozó Ember Gondolatai. (Kép a Keresztény Múzeumban.) 12. ..Belépek Isten oltárához." (A Lépcső-ima kezdete.) A ministráns válasza: ..Qui laetificat juventutem meant." (Aki megvidámítja a fiatalságomat.) 13. Corpus Christi custodial anima tibi: Krisztus teste őrizze a lelked. 32 beszéd után jön, addig a templom előtt sétál. „Mindjárt vége a Híradónak: hallom, hogy kiabál a pap; régi színházi ember vagyok." Alezredes volt, míg le nem fokozták; 55-ben, internálás után jött Városunkba. Azóta hol ezért, hol azért sóznak rá pár hónapot. Mikor a jogosítványát vonták be, indoklásként az állt a papíron: „Olyan okok forognak fönn". Miért is vitték el legutóbb? Talán mert valaki hallotta, hogy Gyuszi bácsi azt mondja a Patikában. hogy „Majd a De Gaulle..."? Mióta a színésznőkből kikopott - és ha épp nem Tökölön üdül - jobbára a Révai Lexikont bújja. Piros ceruzával aláhúzza, felkiáltójellel megjelöli a lényeges részeket. Kommentárt ír a margóra. Egyszer bekopogok Eszperantó utcai ablakán. Zavartan húzza félre a törött rolót; csak többszöri nógatásra nyit - láthatóan feszélyezve - ajtót. Végül bevezet. Szobája mint az őserdő, melybe bozótvágó késsel vágtak járatokat: a szétdobált újságok, föltornyozott Rév ai-kötetek, kétes tisztaságú ruhadarabok erdején át ösvény vezet az ajtótól a karosszékig, onnan tovább a petrofórig. (Rajta még a tegnapi tojásos serpenyő.) Az ágyon mosatlan edényhalmaz. Az odavezető utacskát is mintha kezdené benőni már az őserdő. „Hogy fekszik le?" - kérdem gyanakodva. Kinéz a koszos ablakon. „Tavaly eltört az ágydeszka... még nem jutottam hozzá... azóta inkább a karosszékben..." - morogja a foga között. Aztán felém fordul: „Legközelebb szólj, mielőtt jössz!" 39- Árad a Duna! „A város minden tizennegyedik életévét betöltött lakosa jelentkezzen a Tanácsházán!" - ismételgeti a Széchenyi téri hangosbeszélő. Bár még nem töltöttük be a tizennégyet, Bivallyal mi is jelentkezünk. Homokot lapátolunk egy teherautóról, zsákokba töltjük.