Horváthy Péter: Feljegyzések az elfelejtett városból

A Kossuth hídnál megállunk: helyben futás magas térdemeléssel, csípőhajlítás. Végre felhangzik a rádióközvetítés szignálja. „Négy szám után. Török Ferenc előnye 19 pont a szovjet Novikov előtt. Fz hat másodpercet jelent a futásban!" Indul Török Ferenc; indulunk mi is. A Csonkahídnál megnyújtjuk a lépést: „Nagyon jön a szovjet fiú. De jól tartja magát Török Feri is!" Elhagyjuk az IJttörőpályát; a Hajóállomás után feltárul a Kutyaszorító-kanyar. A Duna sötét, nyugodt, rezzenéstelen; a távolban a Gerecse kéklik. A Palkovits padnál erősödik a légzésünk. „Beleerősít a szovjet versenyző, de Feri is rákapcsol." A Dózsa pálya után, a Békás-tónál, balra fordulunk. „Feri tartja az előnyt. Sőt, mintha még növelné is! Jól van, Ferikém!" Mintha ólomból lenne a tornacipőm. De most nem szabad megállni, most futni KELL! „Még jobban belevág Török Feri. Ferikém, csak bírjad!" Már a Kis-Duna-parton futunk. Fölöttünk a gesztenyefák csupaszodé ágai; a lábunk alatt lehullott levél-szőnyeg. Balra a Vasas-pálya kerítése. Csípi a szemem a homlokomról lefolyó izzadság. De mintha tele lenne a lelátó, mint vasárnap, ha itthon játszik a csapat! És mind MINKET biztat! „Török Ferenc háromezer méternél tíz másodperccel VEZET! Ferikém! Már csak tartani kell az előnyt!" A Halásznál már piros karikák táncolnak a szemem előtt; a tüdőm ki akar szakadni. A lábam elgémberedik. De most jön a hajrá! Mindent beleadni! Mindent! Mindent!! Már a Képző csónakházánál tartunk; még pár lépés, és megvan az ELSŐ ARANY! „Török Ferenc doktor a magyar csapat első olimpiai bajnoka!" Patakokban dől rólunk az izzadság; a trikónk csurom víz. A lábunk sajog. Mégis boldogan, győzelem-ittasan baktatunk visszafelé az István előtt. „Hátha még a Balczó is ott lett volna" - kapkod Konyek levegő után. Sietünk haza: rövidesen kezdődik a jugó-magyar a tévében. 13. Készülünk az olimpiára Pontban reggel hatkor csöngetek Konyekék ajtaján: futni megyünk a Szigetre. A Csonka-hídnál megállunk gimnasztikázni. „Másszunk föl!" - int Konyek. Tényleg: a hídláb külső oldalán egész könnyen föl lehet kapaszkodni a traverzeken. Közben megcsodáljuk a zöldre festett, rozsdátlan acélt. „Ég a napmelegtől a kopár sík szarja" - karcolta valaki az egyik ívre. A beton is szinte hibátlan. Furcsa, világos a színe, nem olyan sötét, mint a mostani aszfalté. Lenézünk: a víz tükörsima, itt-ott csillan csak meg a reggeli nap sugara. Konyek leköp a Dunára: „Fussunk tovább: három év múlva olimpia!" 14. Konyek búcsúja Ősztől elmegy a Konyek, a margitszigeti Úszókollégiumban fog lakni. Az. utolsó hazai edzés után egy kővel beveri Emmi Néni ablakát: hármast kapott énekből! 21