Horváthy Péter: Feljegyzések az elfelejtett városból

Fedettuszoda csak hét van az országban. Vidéken a fehérvári a legszebb, az. csempézett huszonötös. Szilveszter napján Ózdra megyünk. Konyekkel újraúszatják a száz gyorsat: tizedmásodpercre azonos időt ment, mint a Szentirmay. A Pécsi Uránnal rendszeresen összemérjük az erőnket: vagy mi megyünk az ő kis alagsori medencéjükbe, vagy ők jönnek ide hozzánk. A verseny fénypontja az óriásváltó, egy lány, egy fiú minden korcsoportból. Nagy az izgalom: Böske előnyt hoz, a Konyek még növeli. De a következő embernél följönnek a pécsiek. Csita újra előnyt hoz. Fülsiketítő a lárma, reng az üvegtető a biztatástól. A versenyt Bandi sprintje dönti el: ha csak egy karcsapással is, de győztünk! Ödönke (aki nem úszott) fogadja a gratulációkat. Verseny előtt Karcsibá kiosztja az igazolványokat: „Ma te vagy a Patonai, te meg az Illés! De a köpenyt csak a rajtkövön vegyétek le, ne lássák meg rajtatok, hogy túl izmosak vagytok a korotokhoz!" Zsiil az öccse nevén versenyez, bár a saját fényképével. Az. ellátás napi harmincegy forint, plusz egyötven frissítő. Ebéd előtt bemegy Karcsibá az étterem konyhájába, és csodák csodája: erőleves, rántott hús krumplival, sőt saláta is kitellik a pénzből. Ha nem jön időben a második fogás, Karcsibá receptje így szól: álljunk föl és tegyünk úgy, mintha el akarnánk menni (persze fizetés nélkül). Mindig beválik: az ételt azonnal hozzák! Az idén Szolnokon rendezik a vidékbajnokságot. Az. ebéd vége felé Karcsibá int Szandrának. Rövidesen két hatalmas dinnyével jönnek vissza. „Pincér, nagykést! Tányérokat!" Fröccsen a dinnyéié a fehér abroszra, a pincér csak hebeg! V.iROS! KÖNYVI AR ESITIR'ÖOM 1 i/i CLC4