Hetvesné Barátosi Judit: Egy kihaló szakma nyomában. Parák István esztergomi kocsigyártó

Céhek és mesterek

A drágább jármüvek, csézák, hintók árai valószinüleg a megrendelők által kiválasztott bőrök, diszitések, festás, stb. függött. - álljon itt összehasonlításul, hogy ebben a században /1761/ egy béres egy évi keresete 25 forint volt. Nem tudom, hogy az esztergomi árszabály meddig volt érvényben, de égészen bizonyos, hogy sokáig szükség volt rá. az 184-6. évi tiszti jegyzőkönyvben a következő áll: "Polgármester úr terjesztő elő, hogy a Ns város Csézája és könnyebb hintaja negromladozott legyen. Miszerint azok, ahoz értők által megvisgáltntván, a' ez

erént kijavítatni véletnek. A gazdasági ülés véleménye elfogadtaván eszkög zöltetése a Polgármesteri hivatalra bizatott."-' Nem tudjuk pontosan mi volt rosz a város jármüvein, de az árszabály szerint hintóhoz való hátsó kerék 1 frt. 50 dr., első kerék hintóhoz vagy cséz-'hoz 1 frt. 25

: *r., egy hintórud 40 dr. volt. ^ 1891-ben ITomor Imre nyergesnek 69 frt számlát fizetett a városi tanács. * látható, hogy a bognárok találtak elég munkát, ez kitűnik majd az alábbi statisztikai adatokból, hogy mennyire nőtt a létszámuk is. A török kiűzése után megindult az országban a rend megteremtése, az állami tevékenységek újra beindultak, de miután 1^0 év alatt minden összezilálódott, a háború, a gyújtogatások megsemmisítették a hivatalos iratokat, ezért az uralkodók sokféle összeirást rendeltek el. A számokból ma is sokminden kiolvasható. 1715-ben Esztergom szabad királyi városban még csak